Mai ebédem követelménye volt a friss, üde kora nyári ízek világának az átadása, mint valami hűsítő szellő lágyan és bársonyosan guruljon le a torkomon miközben éhségemet csillapítja. HOOOOOO STOP :D
Az történt, hogy kimentem nassolni a konyhába. Mert ebédelni ebédeltem lecsót. Uzsonnára (persze ebéd előtt) pedig kecsketejes (csak mert mázlista vagyok) gabonapelyhek és magvak keverékét amit egy kanál általam készített (és még finom is) meggylekvárral ízesítettem.
A Vajkrémbe mártott káposzta délutáni uzsonnaként alakult ugyanis kinyitottam a hűtő ajtaját, és megtaláltam egy félbevágott káposztát. Nem volt olyan nagyon elrejtve... ezután tovább nézelődtem és megkaptam a vajkrémet is. Ezután még egy nehéz feladatom volt, mégpedig a vajkrém tetejét felnyitni. Innen már egyenes út vezetett a zabához, ugyanis a káposzta leveleket letéptem, csavartam rajtuk egyet és bemártottam a vajkrémbe. Innen a "mártott" szócska a névben!
Mindig azt szokás mondani, hogy az egyszerű az nagyszerű... és tényleg :D
azért bevallom, nincs nekem nehéz dolgom gasztronómiai szempontból...
és időközben arra is rájöttem, hogy kajakóstolónak se válnék be, mert elém tennék a kaját és ha nem tartalmaz csiga-bigát vagy gombát meg kagylót és ehető akkor nagy valószínűséggel azt mondanám rá, hogy "jó". Kezdek arra gondolni, hogy ínyencségeket teljesen felesleges az ízlelőbimbóimra pazarolni, mert úgyse látják érzik a különbséget.
Aztán a borkóstolásról ne is beszéljek, lényeg, hogy legyen édes (ugye fujjjj mondják az igazi borosok) meg elég mennyiség belőle.... Aztán, hogy másnap fáj a fejem... az megint más lapra tartozik :D
Most jutott eszembe, hogy vajon szokás e a káposztát megmosni? Én nem mostam meg, leszedtem a felső leveleket és azzal annyi. Hű most betoltam a számba egy nagy halom bacilust...!
Mit is lehet elvárni valakitől akinek a legeslegeslegkedvencebb étele a spenot kanállal???
No comments:
Post a Comment