Kínozom a zöldborsókat. És közben azon gondolkodom, hogy vajon azt a tokot amibe a borsók laknak minek nevezik... Nem tudom, fogalmam sincs. Na és azon is töröm a fejem, hogy szegény zöldborsó bokrocska mennyi energiát fektetett abba, hogy óvatosan a kis zöldborsócskákat egy keményebb védő tokba helyezze, ott vigyázgasson rá, óvja a széltől is, erre jövünk mi emberek, kirángatjuk a még baba korú zöldborsócskákat és iszonyat kegyetlenség közepette edénybe gyűjtjük őket, majd mint a pokolba az emberekkel egy nagy fazékba tesszük és megfőzzük.
Igencsak úgy érzem magam mint Lucifer. Azt hiszem húsevő leszek. Mert eddig mindenevő voltam, de most nagyon megesett a szívem a zöldborsókon. Lehet nem is eszek a kajából :D :D (dehogynem) mintegy kimutatva az elérzékenyülésemet.
Mégiscsak jobb a bolti konzerves borsó. Vagy a fagyasztott zacskós :D Nem is beszélve arról, hogy a konzervet kinyítni nagyon szeretek (külön hobbym!) a zacskót meg semmi perc alatt fel lehet bontani.
Na most, hogy kíírtam magamból a zöldborsó pucolás közben keletkezett gondolataimat, megyek vissza zöldborsót kínozni.
No comments:
Post a Comment