Voltam a világban. Mert nem elég csak összevissza beszélni, cselekedni is kell. Így hát szépen fogtam magam és elindultam világot látni. A világban láttam sokfélét és színeset, de valahol rengeteg szürkét is. A piacra érve pedig kaptam sokkot is, mindezt ingyen, bérmentve. Még örvendenem is kéne, hiszen ingyen kaptam valamit, és mit kap az ember a mai világban ingyen?
Hát hogy micsoda árak vannak... nagyon rémes. Nem csak rémes. Most tényleg tudja a fene, hogy a nagyáruházakban sokkal olcsóbb minden, vagy ott nem nézem meg annyira, hogy mi mennyi, de itt a központi piacon engem költőien kifejezve arcul csaptak az árak. Cseresznye, eper és társai, na aztán a paprika is rémesen drága. Így hát a listámat ki se vettem a zsebemből és improvizáltam. Vettem egy karfiolt, egy káposztát, kevéske darált borjúhúst (ebből még ki kell találjak valami szószos kaját, de azt hiszem már tudom is, hogy mi lesz), kutyámnak meg egy hatalmas csontot. Se te narancs, se te cseresznye, majd legközelebb...Úgyhogy hamarosan készül valami rakott karfiol, Árva Lucskos és valami a borjúhúsból is. De az is lehet, hogy azt egyelőre lefagyasztom. Á mittudomén. Majd kiderül.
Ebem elvan a csontjával... teccik neki. Rég nem kapott marhacsontot
De íme a vásárfiai -lányai (nehogymá diszkrimináció legyen):
[gallery orderby="post_name"]
No comments:
Post a Comment