Most kutakodom ezen kaja után, és érdekes dolgokat tudok meg. Hogy olasz étel, igazából vékony ropogos kenyér rudacskák. Annó suli időben (huh belegondolni is rossz milyen rég volt, ezerkilencszáz roppant sokban.... pontosan nem árulom el, hölgyeknek nem illik megkérdezni a korát és máskülönben is anyukám mondása szerint "18 múltam" ... hogy hány évvel azt homályos titok fedi) "grisine" névre voltak keresztelve, lehetett kapni, száraz volt és ízetlen. A furcsaság benne, hogy egyet elkezdett rágcsálni az ember, nem tudta abbahagyni... A másik furcsaság, hogy soha nem jutott eszembe, mi is ez, hogy olasz akármi lenne vagy bármi. Kérsz egy griszinét? Kértél vagy nem kértél... Na és amire soha nem gondoltam, hogy valaha elgondolkodom azon, hogy Grissinit készítsek... Megáll az eszem és ácsorog. Még a végén kenyérsütést is ki fogok próbálni ... Egyelőre amin elgondolkodtam és lehet megpróbálom az a boltban kapható "arab kenyér" névre keresztelt lapotya elkészítése házilag. Még nem tudom, hogyan és mint, mert minfenféle egyéb receptet találok ami erre nem hasonlít, de csak idő kérdése...
A Grissini-re itt bukkantam, de ott hiába kutakodtam recept után, mert nem leltem de szerencsére a linket is megtaláltam. Szóval Grissini receptért és pár remek ötletért katt. Nem tűnik hej de komplikáltnak, és az, hogy annyiféle magvat lehet bele tenni kicsit megváltoztatta a véleményemet erről a csemegéről, és úgy érzem ki kell próbálnom.
Na és megnézve a hozzávalókat nem is kell hej de mennyi minden hozzá!!!
"40 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 teáskanál kristálycukor,
kb. 3 dl langyos víz,
2 evőkanál olaj (napraforgó, olíva, stb...),
1 csapott teáskanál só.
Elkészítése:
Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A lisztet egy tálba szitáltam, össze kevertem a sóval. Olajat öntöttem hozzá és az élesztős-cukros vizet. Lágy tésztává dagasztottam. Hagytam kelni egy órát. "
Na ez sem nagy "vászizdász" ...
Jut eszembe van egy jól bevált Sós perec receptje anyukámnak amiről most kapcsolok csak, hogy az íze és állaga kísértetiesen hasonlít a Gissinire, csakhogy az perec formájúra van tekerve. Olyan pici mini perecek, amikor belejön az ember pillanatok alatt tekeri és formázza ki őket. Meg is kell beszéljem anyukámmal, készítsünk egy adagot, mert még a sőtét korszakból emlékszem, hogy gyerekkorom egyik sós süteménye volt, amolyan "pillantok alatt a semmiből" készítve
No comments:
Post a Comment