Pénteken nagy sürögve forogva készültem menni ki falura. Egyeztettünk anyukámékkal, hogy nagy dir durral nekiállunk és a "fenti szoba" ablakait lemossuk. Jó. Azt már tudtam magamról, hogy a "korán indulok" valami dél-délután fele lesz. És igen, így is lett. Mert mindenféle kicsi meg még kisebb, vagy éppen nagyobb dolog közbejött és elhúzódott az idő. Végül egyszer csak észbe kaptam, hogy juj, na most spuri de gyorsan, ha nem akarom elkapni a nagy dugót Kolozsvárról kifele menet, és még csak el se térhettem a "hátsó útra", mivel vásárolnom kellett...
A vásárlás is turbó volt, ugyanis az ebet kénytelen voltam a kocsiba hagyni...Shoppingolási de főleg parkolási kalandjaink szerencsére nem végződtek "cirkusszal"....me én behúztam, de úgy behúztam oda ahol árnyék volt mint a nagyok. Csak épp annyit néztem meg, hogy ne álljak semmi útjába, tudjanak azért tőlem mások közlekedni, de nyilvánvaló nem a kijelölt helyen parkoltam :D Ez van. Reméltem, hogy ki tudom vigyorogni magam cirkusz nélkül is... Elvégre ha sikerült a koccanáskor is miért ne sikerülne egy morcos parkoló őrrel???
Visszatérve a még itthon töltött indulás előtti percekre... PrezLee ebem nekifogott nyávogni, (akarom mondani veszettül hisztizni) mikor meglátta, hogy pakolok. Így történt, hogy az első adag lecipelt cuccal PrezLeet is "elraktároztam" a kocsiba, ami már az udvaron álldogált árnyékban. Tudtam ott semmi baja nem lesz, de nem lábatlankodik amíg átnézem a listámat mit is kell kivigyek. Jó. Minden előkészítve, minden a legnagyobb rendben.... már mennék is ki az ajtón mikor egy scindapsus levél bánatosan lehullik. Ekkor esett le a tantusz, hogy szegény növényeimnek megigértem, még azelőtt estére, hogy kapnak finom vízet vacsorára és voltam olyan lusta dög este (és fogalmam sincs már mit is csináltam) , hogy öntözetlenül maradtak.
Jó. Akkor cuccokat letesz, 5-6 utat megtesz, gyorsan gyorsan virágokat megöntöz és mikor mindennel végzett akkor elégedetten elindul.
Ahhoz, hogy ma, vasárnap mikor hazaérek valami szörnyű "illatok" fogadjanak az egész lakásban. Hogy mi a fene??? Csak fogtam a fejem, nyitogattam sorra az ablakokat, kereszthuzat és társai, mikor felfedezem, hogy egy fazékba a kutya étele ott maradt, ami nem volt más mint csirkehús jelen esetben, 2 cafat húsocska és inkább lé, de hogy az a dög melegben milyen irdatlanul büdi lett...
Na végül kidobtam, még most is szellőzik a lakás, már türhetőre váltott a szag, mikor beszélek anyukámmal... általában mindig "beszámol" hogy mit felejtettem ott... Na mit? Ki találja ki? A diólekvárom kezdeményét, vagyis a beáztatott diót, amit gondos szorgalmas kacsókkal kéne minden nap legalább kétszer leöntögessek és friss vízzel felöntögessek...
Nem vagyok én normális. Az egyetlen vigaszom, hogy legalább már tudom :D :D :D
Ja... az ablakokat végül csak félig mostuk meg, a kereteket, mert még le is kell festeni előbb őket... utána jön az igazi ablakmosás... Annyi ablakunk van, a fene ott egye meg őket ilyenkor (ablakmosáskor), hogy hamarosan valami nonprofit alapítványt kell ám létrehozzunk és ablakmosni vágyó önkénteseket foglalkoztassunk...
No comments:
Post a Comment