Meggylekvár beszámoló

Elkészült a meggylekvár. Azt hiszem egy ideig minden lekvárkészítési hajlamom kielégítve. És a lényeg az elégedettség ugyebár... Nehéznek nem nehéz, időt azonban igényel, még ha nem is olyan sokat, meg macerát meg mütykölődést. Próbáltam kavargatás közben olvasni is, de ahhoz még a könyvfelfüggesztés és lapozás gondjait meg kéne oldjam. Szerencsére lekvár főzés közben készült a lecsó, így nem "untam halálra" magam.  Egyszer fordult elő, hogy a lekváros fakanalat a lecsóba mártottam, még jó, hogy nem fordítva. Mosogatnom is legalább 3x kellett, még a csempe lemosása, a kályha lesikálása maradt hátra.  És természetesen nem én készítettem volna az egészet ha sikeresen nem égetem oda. De hát ettől lett elbűvölő az íze, van neki olyan "buchéja" vagy hogyismondják szakácsnyelven.

Az odaégetés úgy sikerült, hogy a borkánokkal bíbelődtem, miközben két kavarás kimaradt... máris odakapott, ekkor döntöttem úgy, hogy na ennyi, kész a meggylekvár. Arra már bevallom egy másodperc türelmem se volt, hogy új edényt keressek, áttöltsem gyorsan, és még főzőcskézzem vigyázva, nehogy abba is odakapjon. Cak pakk eldöntöttem, hogy jó is lesz így, máris kanalaztam be a félig forró üvegkantákba a lekvárt, persze nem tettem semmiféle kanalat alá, nem tört el egyik sem...

A recept nagyon egyszerű....már leírtam valahol de leírom még egyszer

Kell hozzá:

• meggy


• cukor

Elkészítése:

megmosom, kimagolom a meggyet, lecukrozom és állni hagyom. Ezután lassú tűzre teszem és kavargatom amíg bevastagszik.

És hogyan készítettem én....

megmosom, eszegetem, kimagolgatom, csempét összepriccolom a magoláskor meggyel, a kezemet is, a blúzomat is. Szerencsére kötényt aggattam magamra... Akkor is sikerült összemázolódnom. Kb. 2,5 kiló meggyből készítettem. Ehhez én valami 300grammnyi cukrot raktam, személy szerint kicsit édesnek találom, de azt hiszem ennél egy kicsivel többet kell mégis rakni, hogy ne romoljon meg.

Amit változtattam az egészen, ezt nem mondta senki, hogy így kéne... megdaráltam a meggyet. Ugyanis eléggé darabbosnak nézett ki. Tettem mindezt úgy, hogy előbb felkutattam a lakásban a húsdarálót. Mert sejtettem, hogy "kell lennie" valahol, de sajna lila fogalmam se volt, hogy merre... Végül csak megtaláltam. A ledarálás meg úgy történt, hogy levettem a tűzről a majdnem kész meggylekvárt, és úgy ahogy volt merőkanállal elkezdtem adagolni a darálóba. Nagyon lassan tekergettem, mert nem akartam még jobban összepriccolni pirinkó konyhámat.  Miután ledaráltam pár percig visszatettem a tűzre, előkészítettem az üvegeket majd megéreztem a kozma "illatát", tüzet eloltottam, és bekanalaztam az üvegekbe a lekvárt. Ennyi.

Valami gyerekkori emlékfoszlányokból rémlett, hogy kéne dunsztolni, meg takargatni meg izé... de megint 2.30 perc táján jártam, amikor ehhez már vajmi kevés energiám és kedvem volt. Egy üvegnyit azonban félre fogok tenni és lesem mennyi ideig áll el ilyen "módszerekkel" készített lekvár...

Következtetések:

Hát sokkal jobban tudom értékelni a mások által készített lekvárokat is. Mert azért elég sok tökölődés van velük, és szegény lekvárok jobb sorsra érdemesek.  Bevallom, kicsit "lenéztem" őket... az "egyél lekváros kenyeret" mondatra mindig elhúztam az számat...

Életem ezeddig LEGFINOMABB meggylekvárját készítettem... ami nyilvánvaló, hisz csak második lekvár, és az első ribizliből volt.

Következzenek a képek:

Kezdeti fázis...

az üvegek várakoznak... na amikor ezeket pakoltam be az edénybe, meg vizet tettem akkor kapott oda a lekvárom!!! A képről meg látható, hogy "irodakukaccal" van dolgunk, ugyanis nem találtam újságpapírt, így elnyomtatott A4 papírt használtam fel e célból...

és egy borkán meggylekvár :D

lekváros "kenyér"

Na és egy "rendes"  borkán lekvár...