Na megint egy kitalálmány van megszületendőben! Kimentem a konyhába, szétnéztem. Valahogy nem jött, hogy egyek rakott karfiolt. Meg a karfiol levest se, még a Sport szelethez se volt kedvem. Igazi válógatos hangulatban voltam (vagyok) amikor is azt hiszem bemehetnék egy legfinomabb finomságokkal teli polcos szobába és akkor is negyedórát nézelődnék, hogy mi is az amit kívánok. Vagyis nem vagyok éhes. Csak úgy nassolnék az ízek kedvéért.
Ezért döntöttem úgy, hogy készítek valamit. Ami egy palacsinta és egy lerben sült pizza tésztájához hasonlít, de egyik sem. És olyan száraznak képzeltem el mint a pászkát. Na de úgy kezdtem el mint a palacsintát. Innen jött a név, hogy Pászkacsinta. Hogy igazán mi lesz belőle azt nem tudom. Egyelőre a lerben van, az illata jó. Hogy ehető lesz-e vagy sem az majd eldől hamarosan. Hogy ki tudom e szedni a tepsiből... hát az is. Persze megeshet, hogy szóra sem érdemes... ezt is hamarosan megtudom.
No comments:
Post a Comment