Julie and Julia

Most néztem meg a "Julie and Julia" filmet.  Nagyon tetszik, kedves film, sok kajával és főzéssel. Már egy ideje kerülgetem, valahogy nem volt rá időm. De ahogy mondani szokás, mindennek eljön a maga ideje, és úgy látszik most jött el ennek. Valahol kicsit ér érzékenyen érintett a film, na nem csak azért mert főzés, mert blog és társai, hanem valahol több annál. Kicsit magamra ismertem, bár nem akarok könyvet kiadni, nincsenek ilyen terveim :D De a célok és az álmok merész vállalása valahol nagyon úgy van ahogy a filmeben is volt. Julia Child 8 évig írta a szakácskönyvet mert hitt benne, Julia Powel meg egy évig minden nap főzött, és nem adta fel. Sokszor feladjuk. Olyan sokszor feladjuk az álmainkat és terveinket, hogy még esélyük sincs megvalósulni. Egy két kudarc, egy két visszájára fordult dolog és máris a sarokba kuporodunk, hogy ejsze mi nem vagyunk erre képesek... Dehogy nem. Dehogy is nem, csak a leglehetetlenebb helyzetekben is hinni kell.  Hogy ki miben hisz, ki mit szeretne elérni, az a saját privát ügy, mindenkinek más a fontos. De valahol... most kissé elérzékenyülve meg kell mondanom, hogy ez a film adott egy lökést abban, hogy... bár kissé reménytelennek tűnik ez meg az, meg néha csak félgőzzel hiszek benne, mégis...tiszta erőmből belevessem magam abba a "projektbe" amiről már fél éve terveket szövögetek és valahol félek belevágni...

Hihetetlen de mindenben lehet motivációt és erőt találni, csak épp az erőt és a motivációt kell keresni. Mert kissé kifordítva, lehetne nézni a dolgokat a kifordítva is, mindig a rosszat keresni, és ráhúzni mindenre: "na ugye megmondtam, hogy nem vagyok rá képes".

Szóval... nekem ezt mondta ez a film. Nem kell feladni. Ha valami nem sikerül, akkor meg kell próbálni még egyszer. Legalább tudjuk, hogyan NEM kell csinálni. S mint a kisgyerek... makacsul kell menni előre, ragaszkodni a célokhoz... Még akkor is ha néha mi magunk se hiszünk benne.