Kukorica izé

Na tegnap sütöttem valamit... amit még a kutya se evett meg! Nem fotóztam le, mert kinézetre nem volt rettenetes, de az íze... hát hű az nem volt finom. Szerencsére nem vendégeket vártam... mert valszeg utoljára látogatnak meg ha ilyennel megkínálom őket.

Végül is kis jóindulattal meg lehet enni... Na jó. Sok jóindulattal, és nagyon éhesen.

Volt nekem kukorica lisztem. És gondoltam kipróbálom milyen lesz valami pancake szerűséget gyártani belőle, hozzáadva valami fűszereket és sósra kihozva... Valami nagyon finomra vágytam, de fölöttébb fontos volt, hogy sós legyen. Tettem bele vegetát, sót, kis curry-t, na meg kukorica lisztet, egy nagyon kevés rendes lisztet, vízzel összekevertem, kis sütőport bele és ihaj csuhaj mi lesz ebből módon nekifogtam sütni.

Hát ... az elsőt bekaptam, nagy bizalommal aztán fagyott rám a mosoly és maradt úgy egy ideig. Elég jól elsóztam, így hát kevertem bele egy kis cukrot hátha helyrehozza. Valamit segített rajta de a jótól még nagyon távol van... Aztán megsütöttem az egészet, kóstolgattam, de sehogy se tudott meggyőzni.

Jó, hogy volt itthon májpástétom konzerv... ezután a kukorica izé után kimondottan finom volt :D

Jár még így az iparos...

Hja az igazi kritika azonban a nagybelű kutyámtól jött, megkínáltam és kiköpte, majd csalódottan a helyére ment, hátat fordított nekem és duzzogott.

Megérdemli a "copirájtos" kaja címet... ezt a receptet se akarja majd senki a sajátjának tulajdonítani :D :D :D