Saláta leves

Sokáig nem kedveltem a saláta levest. Nem arról van szó, hogy nem szerettem, vagy utálni se utáltam, ellenben nem tartozott a kedvenceim közé. Most se :D de attól függetlenül vagy két hete megkóstoltam amit anyukám főzőtt és nagyon izlett.  Ma elkészítettem a tegnap hozott salátából. Nagyon fincsi lett :D Igazából holnapra ebéd, de olyan guszta volt, hogy megkóstoltam :D

Mivel szeretem, hogy jó vastag legyen az a leves, hát mind a 4 fej salátát bele pakoltam. Hogy ne főzzek ki mindent a salátából ezt a levest kissé fonákul készítettem el. Először is megüvegesítettem egy hagymát (minden recept így kezdődik, kivétel az édességek :D), majd felöntöttem vízzel, egy kanál vegetát tettem bele. Hagytam amíg felforr a víz. A "hagymalevesem"-be egy tojásból és egy kevés lisztből hirtelen kavart galuska szerűséget csurgattam. Olyan mini galuskák lettek belőle, pár perc alatt megfőttek. Ezután megkóstoltam a lét és mivel nem volt elég sós egy leveskockát és egy csipetnyi sót is szórtam bele. Időközben a salátát megmostam és kissé felapróztam, majd a fővő vízbe szórtam az egészet. Hagytam épp, hogy fellobbanjon és máris ráöntöttem a 2 kanál lisztből és tejből készült eresztéket. Kb 2 percet főztem és kész is lett.

És hogy a színe megmaradjon... anyukámtól tanultam, hogy abba a vízbe amiben a spenót fő, egy csipetnyi szódabikarbonátot kell szórni... ettől megmarad az a "mérges" zöld színe. Annyira megszoktam, hogy ha máshol eszek, és kissé enyhén barnásba űt a spenot színe nem is esik jól. Persze akik  nálunk eszik az megretten a méregzöld spenottól :D. Így a levesembe is tettem egy kicsike szórabikarbonát :D Remek élénkzöld maradt.