Ez a hétvége már ma délután meg fog kezdődni. Bevallom ez a hét rendesen el se kezdődött. Mert hétfőn jöttünk haza és annyira ki voltam nyúlva, hogy a kocsiban végig aludtam. Ez rám nem jellemző egy kicsit sem, nagyon ritkán tudok elaludni a kocsiban, de most végig aludtam. Utána egy zuhanyzásra jutott energia és tovább folytattam eme nemes foglalkozást. Éjjel 12 tájt felébredtünk, valamit faltunk és olyan óra mocorgás után eldöntöttük, hogy tudja a csoda de álmosak vagyunk. Így kedden ébredtünk meg.
Kedden vendégek ugrottak be, és az egész nap elment. Tegnap jutott erre meg arra idő, kicsit dolgozni, kicsit még pihenni és végre még tudtam egy spagettit készíteni. De ma, mármint csütörtökön nemsokára megint kocsiba pattanunk, holnap este jövünk haza, és csak annyi időm lesz, hogy valami húst rántsak ki, és egy vinettát készítsek el, mert szombat reggel kirándulni megyünk. Vasárnap meg a szüleimhez vezet az utunk.
Így történt, hogy szétnéztem mi van még a hűtőben és a nagy semmin kívül nem sok minden volt. Valami tojások lézengtek ott, egy fél kis vödör joghurt, egy bontott növényi tejszín szerűség és ezzel jóformán vége is volt a felhasználható cuccoknak.
Mind gondolkoztam mit is gyárthatnék ezekből, mikor eszembe jutott az első "főző kreációim" egyike, a puliszka sütemény :D Igen ám de nem volt túró hozzá, és ekkor gondoltam, hogy ez a növényi tejszín is megteszi.
Persze biztos nem voltam a dolgomban, de ha nem használom el azt a bontott akármit, akkor akár ki is dobhatom. Így legalább megvolt az az élmény, hogy valamit kreáltam és ha nem jött volna semmi jó ki belőle, eldobok még egy marék cukrot és két marék málélisztet. Szóval... érdemes volt próbálkozni.
És végül egy ehető, érdekes édesség sikeredett belőle, kicsit túl morzsolódó, lehet több vizet is tehettem volna bele, talán jobban megpuffad a málé, de mivel ez ilyen "soha meg nem ismételhető" dolog, hát így hal meg.
Természetesen jött reklamáció is: nagyon finom, de lehetne édesebb. :D na ezzel soha nem fogunk egyezni, mivel ami nekem már túl édes, az neki csak épp megfelelő, ami meg nekem elviselhetetlenül édes az neki a jó. Mondtam is, legközelebb kösse fel a gatyáját, mert csak neki készítek tortát, mert ezeket a cukortól csepegő akármiket én nem bírom megenni.
No comments:
Post a Comment