Heves tiltakozás ellenére ("nem vagyok beteg") mégis úgy döntöttem köménymag levest főzők. Egyik okom amiért így cselekedtem, mert semmi egyéb nem volt a házban, és vásárolni se akartam menni, mert másnap jöttünk el itthonról. Kiderült, hogy nagyon jól gondoltam a dolgokat, mert meg se vártuk a másnapot, még aznap eljöttünk. Ide, ahol most írok ugyebár. A másik okom meg... hogy ha valaki éhes, akkor megeszi azt ami van. Mivel a tiltakozása nem azt jelentette, hogy "utálom", gondoltam próba szerencse, elkészítem, aztán vagy megeszem egyedül, és eszik rántottát, vagy kiderül, hogy mégsem olyan rossz.
Hagyma volt itthon, szépen felvágtam őket "julien" módon, majd kevés olajon enyhén megpároltam. Elméletileg nem őrölt köménymagot szoktak tenni ebbe a levesbe, de nekem most csak ez volt otthon, így megszórtam a hagymát köménnyel, majd két kavarás után felöntöttem vízzel. Közben megpirítottam a lisztet (szárazon), hagytam hűlni míg főtt a hagymás víz. Két kanálnyi pergelt lisztet tejjel kevertem el, beleöntöttem a levesbe, szemre, ész nélkül még egy csupor tejet adtam hozzá, hagytam kettőt hármat lobbanni majd ezzel kész is volt a leves. Tálalás előtt leszűrtem , és nagyon kevés olajon pirított krutonokkal (kockákra vágott kenyér) tálaltam.
Elégedetten hallgattam a "nem is olyan rossz", "nem erre számítottam", "azt hittem, hogy tea lesz leves helyett" megjegyzéseket... :D
P.S. Ittam joghurtot is és a köménymag levesben tejet használtam, és egyelőre tünetmentes vagyok. Szépen lassan elkezdem bevezetni a tejtermékeket az étrendembe. Elárulom, hogy az első korty joghurtok elfogyasztása után reklámba illő sóhajok hagyták el az ajkamat annyira jól esett a savanykás íz!!!
No comments:
Post a Comment