Be akartam mutatni a tudományom, és eleget tenni annak a felhívásnak, hogy "úúúúúgy ennék valami édeset". Almás tészta, suhant át a gondolat az agyamon, és mikor kifele jöttünk, meg is vettem a hozzávaló almát. Dicsekszem is ezerrel anyukámnak, na aztán idesüss, micsoda almás tésztát rittyentek én ide pillanatok alatt, milyen finom és társai... eszembe se jutott, hogy ezzel a recepttel akár tévedni is lehet, hiszen banálisan egyszerű, képtelenség elrontani.
Bebizonyítottam, hogy olyan, hogy "képtelenség elrontani" nincs. Kezdtem azzal, hogy pakoltam a hozzávalókat és nem jutott eszembe, hogy kell ám tojás is hozzá! Ehelyett vízzel meg tejjel öntöttem fel, meg vakargattam a fejemet, hogy vajon így volt vagy sem. Mert se vízre, se tejre nem emlékeztem... A tojásra sem, pedig az kellett volna hozzá.
Nagy buzgalmamban a tepsit se kentem ki... így nemcsak balul sült el a sütemény, hanem még jól oda is ragadt, nehogy élvezni lehessen... az íze amúgy nem katasztrófa, és legalább bemutattam az "Így ne" változatát egy hihetetlenül egyszerű "elronthatatlan" süteménynek...
"dráááágááám, néha téved az ember" :D
No comments:
Post a Comment