Wednesday 24 March 2010

5 perces veszélyesen finom

Hát ez az a név ami talál erre a dologra: 5 perc elkészítési idő és veszélyesen finom. Na de kezdjem az elején. Tegnap bevásároltam egy kiló zabpelyhet, van egy fajta, olyan apróbbra van darálva, Sano Vita gyártja és nagyon szeretem. Mármint ugye van aki ki nem állhatja a zabpelyhet mert igazán se íze se bűze nincs mondjuk tejjel...meg olyan mint a vakolat, de ráfogom, hogy nekik nincs fantáziájuk :D

Szóval volt zabpelyhem itthon, rendben, erre találok egy egyszerű "egyperces" csokis zabpelyhes édesség receptet. Gondoltam kipróbálom, de nem volt itthon cukor és tej sem. Na egye fene már készültem elbaktatni a boltig, mikor eszembe jutottak az évek óta gyűjtögetett cukros tasakok :D Valami semmi perc alatt döntöttem el, hogy felszámolom az egész kollekciót és lőn... Félóra alatt a kis cukros zacskókból lett cukor a cukortartóba és a tejet helyettesítettem egy kis tejszínnel.  Olyan kauflandos, olcsó volt itthon, Viam vagy mi a bánat a "márka neve", de ez nagyon bevállt, ilyen főzős  dolgok esetén nekem.

S akkor ezekkel "felfegyverkezve", a recept ötlete alapján összekutyultam valami veszélyesen finomat. És ezt mondom én, aki nem vagyok igazán édes szájú.

Az én receptem a következőkből állt:

1,5 csupor cukor
1/4 tábla vaj
100ml tejszín
2 tasak vaniliás cukor
100g kókusz reszelék
1 csupor kicsit összetört kukorica pehely
és kb 2 csupor zabpehely
és egy marék mazsola

Az elkészítése meg a következő képen történt:

A cukrot, vaníliás cukrot, tejszínt és a vajat egy lábosba tettem és elkezdtem melegíteni. Megolvadt minden, a cukor, a vaj, és szépen elkezdett habzani, levettem a tűzről és belekevertem a kókuszt, kukorica pelyhet, zabpelyhet meg a mazsolát, igyekeztem jól összekeverni, majd kiterítettem egy sütőpapírral bélelt papírra, és egy másikkal kicsit megnyomkodtam, majd egy késsel felvagdostam, mert fogalmam sincs milyen lesz az állaga mikor kihűl és egy kicsit szárad még.

De megkóstoltam és tyű azt a mindenit el kell zárnom magamtól mert ez túl jó :D

Vannak képek is, nem valami nagy szám a látványa, s szerintem mire oda jutna, hogy fotózni lehessen elfogy...



No comments:

Post a Comment