Az úgy történt kérem szépen, hogy megfeledkeztem a délelőtti tervemről, miszerint este csirkepaprikást készítek. Ennek következtében az itthon levő tejet benyakaltam majdnem mind. Hagytam olyan két ujjnyit a flakon alján. Akár el is mehettem volna a sarki boltig venni egy liter tejet... de ahhoz jól fogott volna valami pénz. Ami megint nem lett volna nagy hiányosság, mert lett volna de az a pénztárcában volt. A pénztárca holléte okozta csak a gondot, mert az jelen pillanatban egy zsebben tartózkodik. Na még az sem lett volna baj, hogy abban a bizonyos zsebben tartózkodik, ellenben a baj ott kezdődött, hogy a zseb jelen pillanatban nem tartózkodott ITTHON, hanem a zseb tulajdonosával elment valahova...
Így történt, hogy improvizálnom kellett, ami végül is az egész főzés lényege nálam :D Rájöttem, hogy nem is szeretném, hogy mindig minden összetevő legyen itthon, mert sokkal érdekesebb kihozni valami finomat úgy, hogy elkezd készíteni az ember mákos gubát majd lesz belőle húsleves vagy akár almás tészta, ki tudja... Szerencsére végül minden ehető lesz, és nem szoktam elárulni mit főzők éppen :D Így meg izgalmasa várakozás is: Mit készítesz? TITOK :D Nem árulhatom el, hogy néha fogalmam sincs mi lesz belőle ugyebár!!!
De látom eléggé szétszórt vagyok, térjek csak vissza a tejszínes csirkepaprikásra! Kezdődött azzal, hogy rántott húst akartam készíteni :). Tényleg na! És előszedtem valami csirke mellet, felszeleteltem, de akadtak apró rakoncátlan hús darabok, amelyek minduntalan le akartam szakadni a szép szeletek mellől. Így azokat leszedtem, meg valami apróbb szeleteknek valót feláldoztam és abból nekifogtam szépen csirkepaprikást készíteni. Mikor már az eresztéket kellett volna elkészítsem, ballagok a hűtő fele, vegyem ki a tejet, amiről tudtam, hogy van bőven és csapott arcul a felismerés, hogy biza nincs, mert benyakaltam volt. Jó. A maradék adagból készítettem egy fél csupornyi eresztéket, és a hűtőben találtam egy kis doboz tejszínt. Kicsit édes, de nem baj, gondoltam, megteszi az is. És biza megtette. Olyan finom és icipicit édeskés lett a csirkepaprikásom, hogy kóstoláskor alig tudtam leállítani magam.
Ja és lett pár szelet rántott hús is!
No comments:
Post a Comment