Na és méghozzá nagyon befuccsolt projekt. Meg fogom venni a boltból. Mert még egyszer nem kezdek neki! Az történt ugyanis, hogy mikor nekifogtam kint voltam falun. És ugye a zöld dió lekvárral foglalkozni kell naponta 2x leönteni a vizet, meg beszélni a diókhoz, mondani neki, hogy na aztán csak ügyesen feketedjetek és hasonlókat... Erre én vasárnap este fogtam magam, beültem a kocsiba, és elrobogtam haza. Még szerencse, hogy a kutyám az amint észleli indulási szándékomat azonnal a lábam alatt terem, majd hasra esek tőle, mert őt is lehet elfelejteném. Így ő az első aki beugrik a kocsiba, biztosítva magának, hogy nem felejtem sehol.
Na de a diók csak ültek a vízben és nem mukkantak. Anyukám megkérdezte: mindent eltettél??? Persze persze, mindent há hogyisne... És mikor hazaértem beszéltünk telefonon :D Na mit felejtettél itt volt az első kérdés (amúgy meg MINDIG ez az első kérdés...)
Szóval zöld dió maradt falun. Anyukámat megkértem rendezgesse, töltögesse fel le a vizet rajta. Mindez meg is történt. Csakhogy a következő hétvégén más dolgom akadt és nem jöttem ki... Mikor már az egész megfeketedett és kellett volna nekikezdeni lekvárt főzni belőle nem volt ki. Anyukám ezt a macerát nem vállalta, úgyhogy még egy két napot öntögette a vizet majd ahogy volt, az egészet kidobta...
Szóval ennyi a zöld dió lekváromnak. Végül is van eredmény is... az edény amiben ücsörögtek a diók szép barna lett!!!
:) :D
ReplyDelete