Hát így rég nem jártam! Az történt, hogy tegnap nagyon "bizi" vagyis foglalt voltam. Olyannyira, hogy vacsorázni elfelejtettem. Ez még semmi, de mikor lefeküdtem olyan 1 óra után már annyira kifáradtam, hogy lusta voltam enni. El is aludtam azon nyomban. Erre felébredtem 2.38 perckor, hogy én olyan, de olyan éhes vagyok... Egy ideig próbáltam beszélni a fejemmel... éjjel van, mindenki aluszik ilyenkor, most kimászni az ágyból? Na de annyira éhes voltam, hogy nem tudtam elhülyíteni magamat a süket dumával... ezért kikecmeregtem az ágyból és meglátogattam a hűtőt. Van ott mindenféle jó, de hihetetlen valami meleget kívántam.
Eszembe jutott Füüsti pityókája , magam előtt láttam a kis krumplicskákat, már elképzeltem ahogy beleharapok olyannyira, hogy kivettem a krumplit a hütőből és indultam, hogy elkészítem. Erre megszóllalt egy hang: normális vagy te??? Önkéntelenül válaszoltam is, hogy nem, majd megtorpantam... hogy ez nem lesz jó. Mert ki a bánat fog várni még egy jó órát amig elkészül a krumpli? Mert én nem az biztos. "Eksztrém" vagyok én néhány dologban ami a kajálást meg főzést illeti de azért ennyire nem ment el az eszem ... MÉG :D
Ekkor vissza az egészet, megint turkálni a hűtőbe. Megláttam amit kerestem. Paszulyfőzelék! Méghozzá olyan amit anyukám tett el télire. Zöldpaszulyból van, kicsit paradicsomos is, nagyon finom, be kell dobni a mikróba és 2 perc alatt "kész". Ideális kaja :D Így történt, hogy éjjel éhségemet a borkános paszulyfőzelék hagymával verte el, majd egy kis csoki és máris kellemesebb lett az élet.
No comments:
Post a Comment