Megjegyzem én imádom ezt a vakolat jellegű reggelit, de kezdek rájönni, hogy amit én imádok arra más homlok egyenest az ellenkezőjét fogja mondani. Például... ha perecet eszek, amit az utcán lehet kapni, akkor meg szokom beszélni a pereces nénivel, hogy adjon már nekem egy majdnem sületlent. Ne legyen ropogós, megpirult, hanem puhább és szinte fehér... A galuskából is nem azt szeretem mint amit a családom, hanem a kőgaluskát amivel ember fejet be lehet törni... Az általam finomnak ítélt rozskenyér (olyan zacskós, barna fura állagú valami) anyukám szerint siralmas és romlott ízű, nekem ízlik.
Na és akkor a reggeli, amit igazán uzsonnának fogyasztottam el, de mivel első étkezés hát reggelinek nevezzük. Amúgy sokszor eszek ilyent uzsonnára.
Abból áll, hogy tejet melegít az ember és mindenféle pelyhet egy tálkába szór. Na és adagol hozzá lenmagot (én azért teszem mert szeretem, de állítólag egészséges is), most tettem bele kókuszreszeléket is. S akkor került: zabpehely, kukorica pehely és vegyes müzli természetesen mazsolával.
Miután elkészítettem ezen kaját bevonultam vele az "office"-ba, és nekifogtam dolgozni. Vagyis megfeledkeztem róla. Mire megint eszembe jutott, hogy reggelizni készültem az összes alkotó rész megszívta magát tejjel, ebből adódott a mazsolás vakolat állagú reggeli. Na de most mit tegyek ha szeretem az ilyent???
Lehet, nem is véletlenül felejtettem ott?? A tudatalattim úgy intézte, hogy addig ne jusson eszembe amíg olyanná nem lesz ahogy én szeretem??? KI tudja :D
No comments:
Post a Comment