Spanyolországban annyi a narancs mint... nagyon sok. Vannak olyan narancs mezők amelyek elhagyatottak, mert nincs kereslet arra a fajta narancsra, jóformán ott rohad a fán. Ettünk olyan narancsot amire azt mondták a kutyának se kell az a fajta és olyan finom volt, hogy a lábam is megremegett tőle. De az idén nem kell senkinek.
Egyszer kétszer autókázás közben megkívántuk a narancsot és szedtünk egy két maroknyira valót. Soha senkit ez nem érdekelt, olyan volt mintha itt leszakítana az ember egy almát a fáról mikor elmegy mellette.
Ami nekem furcsa volt, hogy szinte csak gyümölcsként, és narancslét facsarnak belőle, máshogyan aligha használják. Legalábbis azok akiknél jártunk. Nekem ahogy narancsot láttam eszembe jutott milyen lenne eltéve savanyúságnak, tortába joghurttal, lekvárnak, vagy akár valami sült mellé különleges öntetnek. Mikor ezen kérdéseimet feltettem a háziasszonynak csak nézett rám fura tágra nyílt szemekkel, hogy ki hallott még ekkora butaságot, hogy narancsból savanyúság?
De miért ne lehetne? Nem ecetes uborka, hanem ecetes narancs... Vagy vegyesen eltéve egy narancs szelet vagy minek nevezzem egy uborka? Vagy káposztával vagy bármivel... miért is ne lehetne kombinálni a dolgokat? Legalább egy két próbát megér!!!
Na nekiálltam narancs lekvárt készíteni :D
Úgy olvastam egy két receptet de valahol túl macerásak voltak, gondoltam kipróbálom az egyszerű lekvárfőzési technikámat. Ha jól sikerül akkor nyertem :D Ha nem akkor tudni fogom: ÍGY biza nem lehet narancslekvárt készíteni!
Hamarosan beszámolók az "ÍGY'-ről :D
No comments:
Post a Comment