Tehetség

Szép lassan kezdek rájönni mi az én tehetségem. Az amiben igazán jó vagyok, amiben nehéz felülmúlni, amiben állandóan remekelek. Jó érzés, hogy az ember tehetségesnek érzi magát. Jó tudni, hogy "valamiben jók vagyunk". És persze egy idő után a tehetség magával hozza a büszkeséget is... lehet feszíteni, hogy hát igen... ez lennénk mi. Tehetségesek....

Nos nem húzom tovább... elmondom, hogy szerintem, különleges érzékem van ahhoz, hogy HOGYAN RONTSUNK EL banálisan egyszerű ételeket. Hogy másképp mondjam: ez a tehetségem. Nekem is kissé meglepő volt tapasztalni, de amikor sorozatosan rontok el pofon egyszerű kajákat, nem marad más választásom mint a tehetségemre fogni :D

Ma kérem a kekszszalámit rontottam el. Ugye??? Ehhez tényleg tehetség kell, hiszen:
1.) nem az első alkalom, hogy elkészítem
2.) leírtam mégis a receptet, nehogy elbaltázzam
3.) aránylag kimértem mit kell beletennem...
4.) minőségi alapanyagokat használtam
5.) örömmel álltam neki elkészíteni
6.) nem voltam ideges

de... támadt egy ötletem... mi van ha összekeverem ezt ezzel, meg egy kis olyannal és nem csak kekszszalámit készítek, hanem valami egyéb finomságot. És kivettem egy kicsit a kekszből, de a tej mennyisége az a keksz mennyiségéhez már ki volt mérve. Majd elkészítettem a "másik" finomságot, finom lett, nyami nyami, és fogtam a tejet, zuty bele a kekszbe és mikor már mind benne volt jutott eszembe, hogy hoppá ez nem ennyi kekszre lett kiszámolva.

S akkor most van egy nagy adag, igencsak finom, és jó édes (mert így lett megrendelve) új produktum:
a "KANALAS KEKSZSZALÁMI!" Eh??? Na ugye mondtam, hogy tehetség kell ehhez????