Megint valami költői túlzás nevet akartam adni ennek az ételnek, de nem jutott eszembe semmi. Ellenben ez a kaja olyan finomra sikeredett, hogy meg is mondtam a kedvesemnek: ha nem én lennék én, elvenném magamat feleségül annyira finomra sikeredett...
Kezdődött azzal, hogy rakott krumplit akartam készíteni. Ellenben egész nap esett az eső és lévén nem otthon hanem falun, a kertbe akartam menni krumplit kiásni. De így, hogy esett, hát nem mentem és más után néztem. Egy nagy tasak laskára leltem, gondoltam egye fene, helyettesítem a krumplit laskával aztán majd kiderül ha már beborult.
Természetesen megfőztem egy adag laskát, szemre ész nélkül, majd sorban szedtem elő azt amivel összeraktam: egy joghurt, literes, metro termék, nem ízlett nyersen, de az ételbe nem érződik a bizarr íze. Két hagyma, néhány kerti paradicsom, 3 tojás, kevés liszt, fűszerek (oregano, rozmaring, bazsalikom, só, bors, piros paprika). Tegnapról maradt valami elaprózott, kissé besózott káposzta, valami szalámi vég és volt még sajt.
A tojásokat felvertem, majd hozzá kevertem elég bátran a fűszereket, lisztet, majd a joghurtot is, és mivel eléggé bevastagodott, hát egy kis vízzel felhígítottam. Hja elfelejtettem, hogy lustaság fél egészség mottó alapon meglevő rántott húsokat használtam fel a laska mellé.
Ezután elkezdtem rétegezni: egy adag laska, rá felaprózott rántott hús, majd hagyma szeletek, nem spórolva, majd paradicsom szeletek, egy kis maradék káposzta szórva, sajttal megreszelve, majd a joghurtos fűszeres tojással leöntve. Ezután a rétegezés megismételve. A végére egy "vékony" réteg laska maradt, épp, hogy elfedte nagyjából az egészet, megszórva apróra vágott szalámival, majd egy kis sajt reszelve. Az egészet betettem a sütőbe, hagytam amíg jól összerotyogta magát.
Nagyon finom!
No comments:
Post a Comment