Hát meg kell mondanom, hogy a dolgok télire eltevése NEM A KEDVENC tevékenységem. Sokkal jobban szeretem ha VAN lekvár, VAN paradicsomlé, VAN zakuszka, VAN savanyú uborka. Tényleg! Nem is tudom mi élvezet lehet abban, hogy fél délután áll valami mellett az ember és kavargatja... Brrr. Egyetlen egyszer volt élvezetes a befőzés. Amikor készítettem meggylekvárt. Na de az 2 kiló meggyből volt. És csak egyszer. Másodszorra már nem tudtam rávenni magam. A padlizsánon is törtem a fejem... nem is szeretem annyira. Minek állnék órákat a tűz mellett, amikor anyós van olyan szorgalmas, hogy rak el télire padlizsánt? :D Erre persze anyós gondolt egyet és odarendelte a bandát, mert neki nem volt ideje/kedve/türelme elkészíteni. Persze a végén sokszor elmondta, hogy bezzeg ő rak el télire.
Na de ma paradicsomlét főztünk. Elméletileg ez sokkal finomabb kéne legyen, mivel benne van a két kezem munkája... Persze lefogadom, hogy fikarcnyi különbséget se fogok észlelni e között és a között amit nem én kavargattam. Sőt egy két jó minőségű bolti is képes megadni azt az ízt amit keresek. De elméletileg olcsóbb. Ugyanis a paradicsom itt termett a kertben, anyukám szorgalmának köszönhetően. Mert biza a kerti munka sem vonz. Jó nekem a bolti paradicsom is. Mert én ilyen modern vagyok....
Na nem... de tényleg. Most mondok egy axiómát: Sokkal könnyebb megvenni mint elkészíteni :D Na... ugye?
Lehet hogy könnyebb,de én szívesen álldogálok a tűzhely mellett órákat is.Szerintem sokkal finomabb,és tudom mi van benne.Idén közel száz üveg ez- meg -az került télire a kamrába,és nagyon örülök neki,egyetlen tűzhely mellett töltött percet sem bánok.
ReplyDelete