Amióta kint vagyunk, nincs időm szuszogni se jóformán. Na meg az igazság az, hogy anyukám nagyon finomakat főz, úgyhogy kihasználom az alkalmat és inkább dolgozok a főzőcske helyett. Ma azonban én készítettem el a vacsorát, amit a végén nem is kóstoltam meg… elég szemét dolog volt tőlem, de a csodába biza nem kívántam mire elkészült meg valahogy nem voltam éhes sem. A család többi tagja azt mondta nagyon finom volt, arról ítélve, hogy egy falatnyi se maradt belőle, hát el is hiszem nekik. Kimártották a tányérokat a drágák'!
Nem tom más, hogy van vele, de szerintem az szuper dolog, amikor az emberkék megeszik az ételt és utána hüledeznek, hogy mennyire finom volt.
Na a hétvégén se lesz főzőcske, ugyanis szülinapozni megyünk, ahogy mondják ingyen kaja, pia és még sírunk, hogy nincs jó dolgunk. Hiába na, van egy olyan mondás, hogy élni tudni kell: na most mi pont ez tesszük bizonyos szempontokból.
Remélem azonban, hogy mihelyt kissé helyrerázódnak a dolgok ismét neki fogok tudni finomakat főzni.
No comments:
Post a Comment