Ma reggel szalmakrumpli és sült csirke illatára ébredtem. Különös, gondoltam, majd kinyítottam a szemem. És lám lám… az orrom előtt közvetlen egy tányér szalmakrumpli és hirtelen sült hús álldogállt mosolyogva. Na nem… nem így volt. A szalmakrumpli meg a hús csak állt mindenféle emóció nélkül. A kedvesem állt mosolyogva, majd beszámolt, hogy az apukám biza a markába nyomta ezt a tányért.
Kiderült, hogy korán ébredt meg. Miután reggel fél hatkor kivitte sétálni a kutyákat mert “mocorogtak” (mindig azt teszik amikor meglátják, de na) majd lévén hidegecske kint, biza ő unatkozott. Rákacsintottak a krumplik, és volt hús is kéznél, hát nekifogott “főzni”. Mert ő is tud ha van miből, hangzik a kis mondóka. Lévén köztudott dolog, hogy a kedvesem Formula 1 mániás, és ezért képes “hajnali nyóckor” is felkelni, így nyolc óra 10 perckor halk kopogás hallatszott az ablakon, majd mikor kinyitotta az ajtót egy tányér szalmakrumpli sült hússal jött be :D
Hát mondanom se kell, hogy kézzel ettünk mint a barbárok, kellett a fenének villa, remek volt ágyban fekve enni, nem tettem ilyent évek óta, majd az sacc per kb egy órás TV nézés után még egy nagy adagot aludni :D
No comments:
Post a Comment