Tegnap almát szedtünk és nagyon nagyon megkívántuk az almás tésztát. Igen igen, ugyanazt amit a múlt héten is ettünk. Megint csavartam egy kicsit a dolgon, ugyanis egy csoki mázat szerettem volna a tetejére rakni, ami persze a legjobb szokás szerint nem jött össze olyanra amilyenre én akartam…
A süteményt elkészítettem a már nálunk "hagyományos almás tészta" recept szerint, persze hozzáadtam a már szokásos csoki darabokat, már csak azért is mert nagyon finom úgy, betettem a sütőbe, majd időközben lereszeltem a maradék csokit azzal az fantasztikus ötlettel, hogy lereszelve rászórom, az meg hű de vagányul rá fog olvadni, mintha csoki glazúr lenne rajta… Nos ez nem jött össze, ugyanis a csoki a tetején nem akart megolvadni. Valószínűleg azért, mert túl későn raktam rá, és már nem mertem hagyni a süteményt a sütőbe, nehogy odaégjen.
Lényeg az, hogy lett egy nagyon finom sütemény, amit azért óvatosan kell enni, mert másképp az ember tiszta csoki reszelék meg maszat lesz… ugyanis az hull mint a mennyei manna.
No comments:
Post a Comment