hmm ugye mondták egyesek, hogy a sok hús fogyasztása veszélyes lehet. Mondjuk felháborodnak a csirkék és támadásba lendülnek. (leltem valahol a neten a fotot)
forrás: eatliver
hmm ugye mondták egyesek, hogy a sok hús fogyasztása veszélyes lehet. Mondjuk felháborodnak a csirkék és támadásba lendülnek. (leltem valahol a neten a fotot)
forrás: eatliver
Van az a mese, amelyben a király megkérdi a három lányát ki mennyire szereti őt, és a legkisebb azt válaszolja “mint a sót az ételben”. Nos ez a mese jutott eszembe a következő képről, de csak azután, hogy megtudtam miből vannak a szívecskék:
Forrás: http://www.sugarcubes.ca/salt_pinches.htm
Sóból! Remek ötlet, legalábbis így képen nagyon mókásak.
Természetesen azon kezdtem gondolkozni, hogy miként lehetne ilyesmit készíteni. Nem kéne nagyon komplikált legyen, csak valami fém formát kéne szerkeszteni, bele a sót, vizet meg a sütőben nagyon lassú tűzön kisütni. Vagy legalább is úgy gondolom menne. Lehet nem. Ejsze meg kéne próbálni ahhoz, hogy kiderüljön.
A “sunshine” blogon bukkantam erre a fantasztikus tortára, innen származik a kép is:
A recept ugyancsak ott megtalálható! és további fotók a képre kattintva megnézhetőek. Maga a sütemény nem olyan hiper szuper fantasztikusan komplikált, de szerintem mindenkinek el lehet nyerni a kegyeit egy ilyen vidám tiritarka tortával. Persze kicsit macerás a sok lapot megsütögetni, mindegyiket másképp színezni, de nem tűnik úgy, hogy sokkal több időbe kerülne mint hagyományos egyszínűt. Persze lehet aggódni, hogy miféle mesterséges színezéket tartalmaz, meg nem egészséges de becs szóra engem ez nem érdekelne, ha valaki ilyen tortát sütne nekem
Van a húsleves laskával, és van a laska leves… A kettő között a különbség hatalmas.
A hétvégén anyósnál voltunk látogatóba, ő készített finom házi laskát. Adott nekünk is egy csomaggal, és figyelmeztetett, hogy csak óvatosan az adagolással, mert ez nem bolti laska, ebből elég kevesebbet tenni mert jól megdagad. Történetesen nem én készítettem a levest, hanem anyukám, ellenben neki már elfelejtettem megmondani az utasításokat, ő is a bolti laskával van megszokva, így a vége az lett, hogy a levesben a laska annyira megdagadt, hogy nem maradt lé jóformán! Akár villával is lehetett volna enni, annyira “tömör” levest ettünk
Ezután a töltött káposzta már alig csúszott le … Na jár még így az iparos hihihi
Amióta kint vagyunk, nincs időm szuszogni se jóformán. Na meg az igazság az, hogy anyukám nagyon finomakat főz, úgyhogy kihasználom az alkalmat és inkább dolgozok a főzőcske helyett. Ma azonban én készítettem el a vacsorát, amit a végén nem is kóstoltam meg… elég szemét dolog volt tőlem, de a csodába biza nem kívántam mire elkészült meg valahogy nem voltam éhes sem. A család többi tagja azt mondta nagyon finom volt, arról ítélve, hogy egy falatnyi se maradt belőle, hát el is hiszem nekik. Kimártották a tányérokat a drágák'!
Nem tom más, hogy van vele, de szerintem az szuper dolog, amikor az emberkék megeszik az ételt és utána hüledeznek, hogy mennyire finom volt.
Na a hétvégén se lesz főzőcske, ugyanis szülinapozni megyünk, ahogy mondják ingyen kaja, pia és még sírunk, hogy nincs jó dolgunk. Hiába na, van egy olyan mondás, hogy élni tudni kell: na most mi pont ez tesszük bizonyos szempontokból.
Remélem azonban, hogy mihelyt kissé helyrerázódnak a dolgok ismét neki fogok tudni finomakat főzni.
Nagyon finom pulykasült készült. Gondolom megünnepelendő a hétfőt, vagy pont nem tudom miért, de nagyon finom és csodásan szép volt. Előző nap be lett pácolva a hús, és azt hiszem ez volt az oka, hogy többet kellett hagyni, hogy megpácolódjon.
Tegnap almát szedtünk és nagyon nagyon megkívántuk az almás tésztát. Igen igen, ugyanazt amit a múlt héten is ettünk. Megint csavartam egy kicsit a dolgon, ugyanis egy csoki mázat szerettem volna a tetejére rakni, ami persze a legjobb szokás szerint nem jött össze olyanra amilyenre én akartam…
A süteményt elkészítettem a már nálunk "hagyományos almás tészta" recept szerint, persze hozzáadtam a már szokásos csoki darabokat, már csak azért is mert nagyon finom úgy, betettem a sütőbe, majd időközben lereszeltem a maradék csokit azzal az fantasztikus ötlettel, hogy lereszelve rászórom, az meg hű de vagányul rá fog olvadni, mintha csoki glazúr lenne rajta… Nos ez nem jött össze, ugyanis a csoki a tetején nem akart megolvadni. Valószínűleg azért, mert túl későn raktam rá, és már nem mertem hagyni a süteményt a sütőbe, nehogy odaégjen.
Lényeg az, hogy lett egy nagyon finom sütemény, amit azért óvatosan kell enni, mert másképp az ember tiszta csoki reszelék meg maszat lesz… ugyanis az hull mint a mennyei manna.
Ma reggel szalmakrumpli és sült csirke illatára ébredtem. Különös, gondoltam, majd kinyítottam a szemem. És lám lám… az orrom előtt közvetlen egy tányér szalmakrumpli és hirtelen sült hús álldogállt mosolyogva. Na nem… nem így volt. A szalmakrumpli meg a hús csak állt mindenféle emóció nélkül. A kedvesem állt mosolyogva, majd beszámolt, hogy az apukám biza a markába nyomta ezt a tányért.
Kiderült, hogy korán ébredt meg. Miután reggel fél hatkor kivitte sétálni a kutyákat mert “mocorogtak” (mindig azt teszik amikor meglátják, de na) majd lévén hidegecske kint, biza ő unatkozott. Rákacsintottak a krumplik, és volt hús is kéznél, hát nekifogott “főzni”. Mert ő is tud ha van miből, hangzik a kis mondóka. Lévén köztudott dolog, hogy a kedvesem Formula 1 mániás, és ezért képes “hajnali nyóckor” is felkelni, így nyolc óra 10 perckor halk kopogás hallatszott az ablakon, majd mikor kinyitotta az ajtót egy tányér szalmakrumpli sült hússal jött be :D
Hát mondanom se kell, hogy kézzel ettünk mint a barbárok, kellett a fenének villa, remek volt ágyban fekve enni, nem tettem ilyent évek óta, majd az sacc per kb egy órás TV nézés után még egy nagy adagot aludni :D