Vagyis a hétvégi menü... Pénteken késő esti szalmakrumplizás volt, flekkennel, amit szombat reggel folytattunk, majd szülinapot ünnepelni mentünk, ahol elő volt készítve egy hatalmas pulyka comb. Ebből lett a sóban sült. Van valahol fotó is, meg kéne keressem. Ez úgy "történt", hogy só, liszt meg egy kis víz keverékéből egy masszát készített anyukám, ezzel kente jó vastagon be a pulyka combot, majd bekerült a sütőbe. Ez a máz, egy idő után kompaktálódott, alatta meg süldögélt a hús. Aztán jobbnak láttuk ezt a "só tokot" leszedni, (lejött egybe), hogy szépen pirossra süljön a hús. Persze nem lett meg idejében, így ebédre rántott húst ettünk, amibe belekevertem egy kis kókuszt is. Mármint a bundát szolgáltató prézlibe, ami nem is prézli volt, hanem gyorsan megdaráltam olyan apró kis pereceket, mert prézli nem volt otthon és száraz kenyér se.
Végül a pulyka combot vacsorára ettük meg.
Vasárnap Rizses máklávájszot készítettem, saját mű, saját találmány, és eredeti neve rizses hús lett volna, ha olyanra sikerül amire tervezem. De nem sikerült, az állaga egészen ... hm hogy is mondjam, borzasztó lett, ha a falra kenjük tuti megállja a helyét vakolat helyett, ellenben az íze nagyon finom lett. Figyelmeztettem a népet, hogy látványilag a rizses máklávájsz inkább valami alternatív művészetre hasonlít, de mázlim van ugyanis a "népet" kicsit se érdekelte ez az aspektusa a kajának, mindenki reklamálás nélkül megzabálta.
A bosszantó, hogy kicsit siettem, legyen meg, így magam előtt látom azt a pillanatot, amikor elrontottam a rizst, ugyanis ezt a kaját úgy készítem, hogy mikor a rizs meg van főve, szépen lemosom és akkor nem áll össze... nézegettem a rizst és nem tűnt ragacsosnak... de végül az volt és a hússal amikor összekevertem hát paszta lett. Jár még így az iparos ugye...
No comments:
Post a Comment