:O

Nos... csirkepaprikás elnapolva....

Hogy mi történt azt még a magasságos úr isten se tudja... de PrezLee ebem megzabált egy jó fél kiló csirke mellett, amit szándékoztam volt kezdetben csirkepaprikássá varázsolni, majd meggondoltam magam és flekkenként akartam kisütni, de az a süket hús kiugrott a kezemből mikor szétszaggattam a zacskót, hogy fűszerezzem be az egészet, a földön landolt és szemfüles ebem PrezLee meg ... letámadta a husit és jól bekapta :) Már hülye lett volna ha nem teszi... S mikor már javában nyakalta a húsokat, rájöttem, hogy végül is drága ebem,  vigyáz az alakomra, nehogy elhízzak, és.... becsaptam a húspotyolót a kagylóba. Nincs hús, ugysem kell alapon...Ellenben nem voltam résen ismét, mert a kagylóban tanyázott 3 csupor és 1 tányér. Ezek megrepedeztek. S ha már halálra ítéltettek, megnéztem milyen az mikor na verjük szét a helyet van... :D

Nem reklámozom, de vagány...olyan hatalmasnak éreztem magam, miközben szétvertem a repedt csuprokat, meg a félig ketté tört tányér maradványait... kaccsintgatni kezdtem egy teljesen épp tányérral meg egy csuporral is... de végül mégis győzött  a maradék józan ész és  letettem a kalapácsként használt eszközt :D

Azért megdöbbentő és furcsa nekem, hogy az efféle rombolás még élmény számba is mehet :D Na és ne feledkezzünk meg arról az előnyről, hogy megszabadulván 1 tányértól, meg 3 csuportól, most mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül mehetek egy sopping túrára, megkeresni az ideális csuprokat, s nem fogom azt érezni, hogy ejsze, megint csak veszem őket... mert elvégre "eltörtek kérem szépen", pótolni kell őket...

Ti mikor zúztatok össze valamit? :D Akarva vagy véletlen?

Bár a Kung Fu Panda aszongya, hogy "véletlenek pedig nincsenek"...