Mint a sót az ételben

Egy blog bejegyzést olvastam egy igencsak jóképű szakács blogján... Na nem olyan szépfiú mint Bobby Chinn, de azért ez sem kutya. A neve Michael Ruhlman, 47 éves az úr és meg kell adni, hogy nem adtam neki ennyit... Tyű.. :D

A bejegyzései között olvasgatva találtam egyet a sóról.

Salt. It's Good Or Bad

és persze nem állhatom meg, hogy hozzá ne tegyem a saját kis véleményem... igen igen, azt ami mindenkinek van :P

Igencsak egyet értek azzal, hogy normális esetben, normális ételeket fogyasztva, nem igazán kell törődni a sóval. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden kaját agyon kell sózni, sőt... mértékkel sózva kimondottan jót tesz. És valljuk be, rengeteg étel ízetlen ha nincs benne egy kevés só.

Bebizonyítottam magamnak, hogy az általam készített Tortilla De patata finomabb volt mint a spanyol háziasszonyunk által készített... mert ők borzalmasan sómentesen esznek... Rémes. Mindig mindent utána sóztam, annak ellenére, hogy itthon nem teszek ilyent.

Egy ideje rengeteg folyadékot iszom. És feltűnt, hogy úgy kéthetente egyszer nagyon megkívánom a sót. Nagyon. Kajtatok olyankor a hűtőben, hátha találok valami sósat. Általában a bolt segít. Veszek egy zacskó magot és mint valami megváltásként, főleg a sót szopogatom le róla. Ennek meg valami oka kell legyen.

Ugyanis miután "feltöltőm a sóraktáramat", két hétig megint nem kell mag, nem érzem azt a kínzó érzést, hogy sót, de most azonnal. Olyan ez mint amikor szomjas az ember...

Persze, a sóval az a baj, ahogy az írásból is kitűnik, hogy az ember szereti a sót. Éppen azért mert szüksége van a szervezetének a sóra. És az iparilag gyártott élelmiszerek tartalmaznak rengeteg sót. Felesleges sót. Már csak a párizsi átalakulása is nagyon érdekes... Régebben többször vettem. És nem mindig volt kedvem megenni úgy, hanem másnap kicsit megsütöttem. És érdekes módon a sült párizsi sokkal sósabb volt mint a sületlen. Vajon miért, hiszen egyáltalán nem adtam hozzá sót. Ott volt benne. Valami rejtett akármi, hiszen nem éreztem az ízét olyan émelygősen sósnak nyersen... ami volt megsütve.

Valahol itt van a kutya elásva. Csak könnyebb egy vacak kampányt készíteni, tvben mindenütt sugározni, hogy ne egyél sót, mintsem az összes iparilag gyártott élelmiszert ellenőrzés alá venni. Hja.. abból pénz jön. Az ember meg vigyázzon magára, és az amúgy normális sómennyiséget spórolja le mert igencsak sok sót kap a szalámikban és előre gyártott ételekben.

Persze itt jön be, hogy mindenkinek a saját felelőssége mit hisz, hogyan hisz, hogyan eszik és iszik. Én biza ezt hiszem... ahogy a királylány mikor megkérdezte az apja ki mennyire szereti őt: "mint a sót az ételben".

Marad még a jód... mert ugye jódkérdésekben is elég sok a vita. Együnk vagy ne együnk jódozott sót...

Ami idegesít, hogy minden ami ilyen állami javaslat azt valahol túlzásba viszik. Példa rá a jódozott só. Oké, ajánlják meg izé, de mégiscsak fura helyzet, hogy eltevésre ez nem alkalmas, mégis nagyítóval kell keresni a jódozatlan sót... mert annyira "védnek" minket... közben dehogy, csak ámítanak.

P.S. Van 2 drb zacskó Spanyol tengeri sóm. Még tartogatom, mert ki tudja mikor tudok beszerezni újat.