:D meg én! És milyen finom volt... na nem egyszerre, hanem csak szépen, folyamatosan rájártam. Még múlt héten vettem meg, egy olyan kilós kis vedret. Valamit akartam készíteni belőle, de már nem tudom mit, és ezek szerint nem készült el az a valami. Így egyik reggel, vacsorázni készültem (iccaka melóztam, így hajnaltájt bekaptam valamit, majd később elmentem aludni... vagyis reggel vacsoráztam), amikor szemezni kezdett velem a tejföl. Még nem volt kibontva... néztük egymást, kezdetben finoman, messziről, majd egyre közelebb kerültünk... egyszer csak azt vettem észre, hogy a füle (a veder füle) a kezemhez ér és nem bírok ellenállni... Magamhoz rántottam és tyű de szaladtam keresni egy kiskanalat! NYAMI de milyen finom volt. Csak úgy kanalaztam, üresen. Aztán innen nem volt több megállás..
Tejfől került a borkános paszulyfőzelékbe (télire eltett, csak épp melegíteni kell típusú, anyu találmánya), a kukorica+zabpehely mixre, amire kis narancslekvárt is pakoltam, meg a rántottába is. De a legfinomabb mégis üresen, kanállal. Finomabb mint a joghurt :D
És lám lám péntek :D nemsokára abbahagyom a munkát (azt hiszem gondolatban már abbahagytam, csak itt né teszem magam, hogy folytatom) oszt nekifogok tenni venni a konyhába :D Programtól függően mégis lehet összedobok egy pizzzát... valószínűbb, hogy csak holnap... na majd meglátom én.
No comments:
Post a Comment