Miután falura megérkeztünk még a szendvicskészítés, csomagolás hátra volt. Addig addig ügyeskedtünk, amíg csak itthon hagytunk valamit :D Méghozzá a kávét! Ja és reggel elrohantam pogácsát vásárolni. Még jó, ugyanis azzal volt csak elég az étel. :D Hosszú az a 3000 kilométer!
Szóval végre elindultunk. Váradon ittunk még egy kávét, vettünk a GPS-nek tartót, mert az nem volt, oszt onnan fel az autópályára és átrohantunk Magyarországon.
Kipróbáltam a kocsit... mentem 170-el, de ezt épp csak elértem. Nem tetszett, valahogy nekem túl sok volt, annak ellenére, hogy szeretem a sebességet. A 120-130 volt az ami végül bejött. Na jó, vagy kétszer belefeledkeztem a kormányozásba, és a GPS kommentálása hozott vissza a földre... azonnal belepofázott amint áthaladtuk a szabályos sebességet :D Ő volt a negyedik utas a kocsiban. A harmadik ugyanis a kocsi egér volt.
Úgy terveztük menet autópályán "leszaladjuk" a távolságot, visszafele jövet meg országutakon fogunk haladni. Már csak azért is, hogy valamit lássunk. Olaszországba érve gondoltunk egyet és nagyot... lemásztunk az autópályáról... a fene gondolta, hogy az a fránya gépées elvisz minket szép de baromira nem a célnak megfelelő helyekre??? Mert mi biztos nem számítottunk arra, hogy felmegyünk kb 2300 méterre, tél kellős közepén úgy, hogy MELEG ORSZÁGOKBA igyekeztünk! Ugye...
Na de mikor már egy jó ideig mentünk a szerpentineken felfele, aztán megint mentünk és megint... és eljutottunk olyan helyekre, ahol a madár is ritkán jár, meg mi voltunk és az utat pucoló kocsi...és ráadásul a benzin is rohamosan fogyott... megkerestük az első autópályára vezető utat, előtte sikeresen tankoltunk és meg se álltunk végig :))) Innen csak autópályákon haladtunk...
Az igazság az, hogy arrafele remekül mentünk, nagyon jól haladtunk, és még a félnapos kitérővel is iszonyat hamar megérkeztünk. Vasárnap reggelre célhoz értünk! Ha nem tesszük meg a kitérőt, már szombat este ott vagyunk. Mert aludtunk is csupán abból a célból, hogy ha már ilyen felértünk egypár kép is készüljön.
Spanyolroszágba megérkezve kedves vendéglátóink vetett ággyal fogadtak, nem is tudom ha ettünk valamit vagy sem, de az tuti, hogy zuhany után ágynak estünk és alvás következett.
A család akinél laktunk innen ment ki, beszédgondok nem voltak, ellenben a kisfiú megtanított kész szóra :D Camión Azul. Ez az apukája teherautója, ami történetesen kék és amivel fog ő vinni engem is kirándulni, de csak akkor ha nagy lesz. :D Érdekes módon a kamion nem kék volt, hanem mindig azul.
Vasárnap este kitettek magukért, és mindenféle tengeri herkentyűt varázsoltak az asztalra....Polipot, langusztát, kagylót, és ráklábat rántva.
Valahol nem ismertem magamra, mert régebben elszaladtam volna kilométerekre, ha ilyen szépséget látok.. Nos bevallom akármennyire is a szemem végül el tudta fogadni tálalás után, megkóstoltam de valahol nem jött be nekem a polip.
[caption id="attachment_2173" align="alignnone" width="600" caption="Polip,rákláb és valami préslet csírkehús a gyengébbeknek"]
[/caption]
Szerencsére tengernyi gyümölcs volt, ha már a tenger gyümölcsei nem nagyon jöttek be nekem. Mindent igyekeztem megkóstolni amit elém raktak! Megpróbáltam, de a kagylót nem tudtam a számhoz emelni, a polipot megkóstoltam majd negyed falat után köszi de nem kérek volt, a rákláb az valamennyire bejött és amit meg tudtam enni az a langusztini volt... Igaz csak akkor ha hercegnő módra valaki megpucolta nekem.
A kagylókkal sehogy se tudtam kiegyezni... Egy icike picike húsnak kinéző falatot megpróbáltam, de éreztem, hogy nem játék mert rosszul leszek tőle. És igazából csak a gondolat miatt, hogy ezeknek ott van minden belső szervük.
[caption id="attachment_2175" align="alignnone" width="600" caption="brrr na ezt nem tudtam megenni..."]
[/caption][caption id="attachment_2176" align="alignnone" width="600" caption="Langusztinik "]
[/caption]A langusztinik, languszták vagy mi a szösz már ízre kellemesek voltak, kis petrezselymes, citromos fokhagymás turmixolt izével meg még jobb, ellenben a kis állatkáknak nem tudtam letépni a fejét, meg a farkát, és a lábacskák leszedése, valamit a pikkelyszerű hátán levő akármi is borzongással töltött el.
Mivel nekem első "encounter" (találkozásom) volt ilyenfélékkel még segítettek rajtam :D És jókat nevettek, mert megpróbáltam de ahogy nézett a szemeivel majdhogynem megsimogattam őket.
Na egyelőre ennyi... A tengeri herkentyűk, aka tenger gyümölcsei kb ennyi volt, ja persze a languszták felbukkantak több ételbe, a citrom mindenütt ott volt ahol a hal is, és hazai ízeket is kaptunk, valahogy azok barátságosabbak voltak :D a kezdeti "sokk" után
No comments:
Post a Comment