Aranygaluska

A tegnap előtti kertészkedés után nagyon megéheztünk és főként valami édeset kívántunk meg. Na mi legyen mi legyen alapon, valami aránylag egyszerűt szerettem volna készíteni, de legyen elég finom is. Így kezdtem el keresgélni a receptek között és bukkantam egy Aranygaluska receptre, amely vanília öntettel volt kínálva, meg lekvárral a közepén. Na egyből a hűtőnél teremtem és szétnéztem mi van, miből tudok dolgozni. Hát nagyrészt minden volt, így neki is fogtam az Aranygaluska elkészítésének.

Persze ott volt előttem a recept, de nem is lennék én ha nem kavarnám összevissza a dolgokat. Így a zárójelben az általam használt adagok vannak, míg a zárójelen kívül a recept szerint eredeti adagok.

Hozzávalók:
* 35 dkg liszt (45dkg)
* 2 dkg élesztő (egy tasak száraz élesztő)
* 5 dkg olvasztott margarin (szemre ész nélkül kb ennyi)
* 5 dkg cukor (10 dkg cukor)
* 1 tojás
* tej
* só

A töltelékhez és szóráshoz:

* lekvár
* 10 dkg darált dió (20dkg dió)
* 15 dkg cukor (20 dkg cukor)
* olvasztott margarin (5 dkg)

Persze, hogy az elkészítési utasításokat sem tartottam be pontosan. Először is összegyúrtam a tésztát, ami egy nagyon ragacsos valami lett. Valószínűleg mert nem 2 dl tejet, hanem egy kicsit többet tettem bele. A receptben úgy van leírva, hogy egy mérőedénybe tegyünk bele egy tojást (feltörve persze, nem egészben), majd öntsünk annyi tejet, hogy 2 dl legyen belőle. Nem kaptam hirtelen a mérő alkalmatosságot így egy csuprot nevetem ki "na te 2 deci vagy" majd beletörtem egy tojást és feltöltöttem tejjel... Innen máris sínen vagyunk, hogy a ragacsos masszával kellett valamit kezdenem, így tettem hozzá még lisztet. Amikor megvolt a tészta, nekifogtam szaggatni, és valahogy a közepébe tuszkolni a lekvárt, csakhogy a lekvár nem akart együttműködni: kissé hígabb volt mint kellett volna lennie (hecserli lekvár vagyis csipkebogyó) így hiába tettem a massza közepére az mindenfele folydogált. Így a "majdnem gombócokat bemártogattam az olvasztott margarinba, majd egy jénai tálba helyeztem. Mikor elvégeztem mindezt gondoltam egyet és nagyot, s a maradék margarinnal nyakon öntöttem az egészet. Nem fogom kidobni a drága margarint! Na aztán megszórtam jó vastagon a cukorral összekevert dióval és valahogy hiányosnak éreztem az egészet. Így fogtam egy fél kis vödör joghurtot, kicsit felhígítottam vízzel, majd jól leöntöttem a dióval leszórt galuskákat ezzel. De még mindig nem voltam elégedett. Így a maradék lekvárral mintákat rajzoltam a joghurt tetejére.

Na de magyarázat is van, hogy miért is kellett rá a joghurt... Mert a receptben szereplő dió dupláját használtam. Így nemhogy megszórtam bőven a tálba békésen fekvő sütésre váró aranygaluskákat, hanem egyenesen betemettem őket. Gondoltam túl száraz lesz, így még valamivel enyhíteni kellett a buzgóságomat.

Ezután hagytam állni egy jó órát, majd a sütőbe raktam, egyenesen fóliával befedve, jó félórát sütöttem.

Közben elkészítettem a vanília szószt is. Nem lett a legszuperebb, de ez legalább saját tákolmány, és még ehető is lett! Vettem 3 tojás sárgáját, kikavartam kb 10 dkg cukorral. Amíg jó habos nem lett. Ezután elkezdtem felönteni tejjel, de csak nagyon keveset tettem hozzá, legyen kissé hígabb, majd bele kevertem kb 3 nem túl púpos evőkanál lisztet. Vigyáztam ne legyen csomós, majd kavargatva még adagoltam hozzá tejet. Fogalmam sincs, hogy mennyit. Azt már nem mértem. Ezután mint a pudingot megfőztem. Talán egy icipicit több lisztet tehettem volna, de amúgy egészen jó lett az állaga.

Miután egy kicsit hagytam hűlni az aranygaluskákat, még forrón tálaltam és döbbentem csámcsogtuk el, mert nagyon finom lett. Másnapra is maradt egy adag, de kissé kiszikkadt az egész, így felfrissítés érdekébe a mikróba raktam őket és ismét megpuhultak.

Nyami!!!