Narancs lekvár

Most úgy igazán kéne szégyelljem magam egy csöppet, de nem teszem ám! Hanem nézzük kérem a jó oldalát... elmesélem :D talán úgy érthetőbb lesz.

Aszongya, hogy narancs lekvár. Évekkel ezelőtt ettem, azt hiszem nagymamám készített. Kissé fura volt, erős íze de amolyan függőség okozó.  Mondhatni se vele se nélküle "kapcsolatom" alakult ki a narancs lekvárral. Igazából a lelkem mélyén nagyon szeretem..

Ezért is mind készültem, hogy egy napon én is főzök, mi a csoda annyira nagy dolog nem lehet. Tegnap soppingolás közben szemeztem a narancsokkal... Néztem őket, ők bambán, szemtelenül visszanéztek és az egész itt kábé abba is maradt... Nem folytattuk. Túl heves érzések törtek ránk... Jaj hú, na ez egy másik sztori, és asszem nem a narancsokkal történt meg... Nagyon úgy rémlik, hogy annak aki visszanézett úgy, olvasztóan, szemei is voltak ...

Folytassam csak.. Már a kasszánál álltunk, amikor eszembe jutott, hogy teát is kéne vennem, így elkezdtem cikázni a polcok között, hogy megtaláljam a teákat és persze a lekváros polc mellett mentem el. Egyből feltűnt egy kis csinos borkán.... Na megdobbant a szívem csücske, mert azt írta rajta, hogy NARANCS lekvár :D Persze, hogy igen, hazahoztam. Megkóstoltam. FINCSI. Na kell készítsek házilag is, lássuk finomabb lesz mint ez? :D