Káposztás palacsinta

Kerestem valami receptet, de a "káposztás palacsinta" kulcsszóra nem azt kaptam amit látni szerettem volna. Micsaládunkban a káposztás palacsinta az tulajdonképpen keltészta és dinsztelt káposzta keresztezéséből született nagyon finom akármi. Kerestem a tésztához a recepteket, de nem leltem semmit nagy hirtelen, és meguntam a keresést. Gondoltam a jól bevált pizza tészta tökéletes lesz erre is. Ha nem, az hamarosan kiderül és legközelebb lehet mást készíteni.  A káposztát szokás szerint megdinszteltem, kis cukorral, meg sok borssal, a tésztához meg  a víz fele helyett tettem egy csupornyi tejet is.  Miután megkel a tészta, szépen kinyújtom,  oválisokra, majd a közepébe káposztát halmozok, ezután összehajtogatom a széleit, kis felvert tojással megkenegetem a tetejét és megsütőm. Ilyesmit árulnak a boltokban is.

Updét: elkészültek a "palacsinták", amelyek végül tényleg nem palacsinták hanem lepények, ahogy a kommentben is jelezve van, de nagyon finomak lettek... azzal a kivétellel, hogy...

a tészta az ördögnek se nőtt meg! Azt hiszem az élesztő amit használtam régebbi lehetett, mert egy icipicit sem nőtt meg a tészta. Így, hogy valamennyire megmentsem a helyzetet, lehelet vékonyra gyúrtam a tésztát, abba pakoltam jó nagy adag káposztát, majd összenyomkodtam az oldalát. A tészta vékonysága miatt enyhén ropogósra sült, de ehető volt, nem keményedett meg túlságosan. Vagy két "palacsintába" tettem vékony szelet párizsit és füstölt sajtot is. Ezek lettek a legfinomabbak. Akkor frissen, még melegében fogyasztottuk el.  A lepénykék hamar elfogytak, reggelre nem maradt egy sem. Ami maradt az a tekercsek, mert olyant is készítettem. A tekercsek közé is tettem sajtot, meg párizsit, illetve káposztát.

Legközelebb azért remélem sokkal jobban sikerül a tészta része. De így is nagyon finom volt!