Éhenkórász rántottája

Amikor nekifogtunk ezt a rántottát készíteni, közös erővel duplán nagyon éhesek voltunk: ő is én is. Így belenéztünk a hűtőbe és mit láttunk: szalámit. Jó, legyen szalámis rántotta. De arrább siklott a szemünk és megláttunk egy darab sajtot... aham, akkor legyen sajtos szalámis rántotta... de megint csak megpillantottunk egy "áldozatot", egy fél hagyma ácsorgott egyedül az egyik polc sarkába! Levadásztuk őt is. Majd a tojások közül is kiválasztottuk a halálra ítélteket... Igen ám, de a kredencen még egy hagyma álldogált sorsára várva. Az ítélőszék úgy döntött, hogy ő is feláldozásra kerül a közjó érdekében.

És akkor kezdődött: sül a hagyma meg a szalámi... a koleszterolok csak úgy táncolnak a palacsinta sütőben örömükben!



majd a sajtkockák is bekerülnek a serpenyőbe, mint látni heves, határozott mozdulattal...



ilyen pfuj de zsírosra sikeredett máris és a szagok amelyek a lakásban terjengtek már az őrületbe kergettek minket:



Itt zuttyannak be a felvert tojások is, és ekkor meg is jegyeztem, hogy gasztrókullináris szempontból más konyhára van szükségem, mert ez 'így má nem döfi'



mert a fele se látszik abból ahogy a megkínzott tojások megadják magukat és némán betódulnak a serpenyőbe!



Valami ilyesmi lett a vége:



A gyengébb idegzetűek most kérem kapcsolják ki a gépet...

Mindezt megettük (háromnegyed ő, negyed én felosztásban) egyetlen falat kenyér nélkül :D Nesze neked máj, dolgozz...