Spanyol tortilla - Tortilla de patatas

Muszáj megkülönböztetnem így mert hamarosan elkészül a mexikói is. Valszeg még az idén :D De az is lehet, hogy csak jövőre.

Tulajdonképpen a spanyol tortilla rendes neve a "Tortilla de patatas"  - krumpli tortilla, krumplis omlett

Ma ebédre csak húsleves volt és anyukám mind kérdezte mit készítsen. Ekkor jutott eszembe ez az egyszerű, talán egy pirinkót macerás de nem rémesen kaja. Megpucoltam hamar néhány krumplit, vastagra vágtam és nem túl sok olajon megsütöttem. Szalmakrumpli szerű, de csak addig hagytam amíg puha lett. Nem hagytam ropogósra, de azért figyelnem kellett, hogy sületlen se maradjon a krumpli.



10 tojásból kevertem össze rántottának valót, megsóztam, megborsóztam, megpaprikáztam, egy kevés vegetát is adtam hozzá, majd a krumpli felét visszatettem a palacsinta sütőbe, a tojásrántotta felével leöntöttem, majd én fedőt is raktam rá. Mikor majdnem az egész megsült egy nagy fedőt vettem, abba borítottam az egészet, majd a másik felével visszaborítottam a palacsinta sütőbe és megsütöttem a másik oldalát is.

[caption id="attachment_2217" align="alignnone" width="600" caption="Tortilla"][/caption]

Aszongyák, hogy a spanyol tortillát is n+1 féle képen lehet elkészíteni, nincs rá kimondottan írott szabály, így következni fog mindenféle zöldséggel keverve, sonkával, hússal stb. És még kitaláltam valamit de azt majd csak akkor mondom el ha elkészítem :D

Addig hadd öljön mindenkit a reszelt :P

Spanyol reggeli

Ha jól értettem, ez a fajta kaja kedvelt reggeli Spanyolországban. Igaz mi dél fele ettük meg, de végül is reggeli volt :D

Nagyon egyszerű az elkészítése is "ahhoz képest" , hogy mennyire egyszerű, tényleg nagyon finom.  Szóval kell venni kenyeret, vagy kenyér félét, platnin megpirítani, gondolom ha nincs platni, akkor a pirítós sütő is megteszi. Egy érett paradicsomot meghámozni, a nagy reszelőn lereszelni, pici oliva olajjal összekeverni, és egy kis sót is adni hozzá.

Mellé lehet hajszál vékonyra szeletelt  jamon (hamon-füstölt sonka) illik, és akár kis sajtot is lehet adni.  Aki kedveli még extra oliva olajat is tehet a kenyérre, úgy egy picikét.

Kence kenyérre

Ma  nagyon finom valamit készített az anyukám. Egy ideje ő is nekifogott kísérletezni és új ételekkel próbálkozni.  Valami magazinokat is vásárol, olvasgatja a recepteket és ami tetszik neki azt próbálja ki és alkalmazza :D

Ma valami nagyon finomat készített. Csirkehúsból. Jobban mondva csirke mellből. Maradtak valami apró csirkemell csíkocskák, amelyeket befűszerezett, kevés olajon pirosra sütött. Ezután hagyta kihűlni, késsel felaprózta egy kicsit majd botmixerrel finomra darálta. A sütésből maradt olajat is hozzá adta, egy kis margarint, kicsi sót, kis mustárt, kevés tejfölt.  Tovább keverte a botmixerrel, kóstolgattuk, még egy kicsi só, bors, vegeta, még egy kicsi mustár, még egy kicsi tejföl.

Hát annyira finom lett ez a kence, hogy senki nem akart semmi egyebet enni... nyami nyami. Fotó se készült belőle, mert máris elfogyott, lévén kísérleti adag, csak kevés készült el belőle.

Mogyorós banánkuglóf

Recept 18 éven felülieknek

Mogyorós banánkuglóf

Hozzávalók:
2 mogyoró,
1 jókora banán,
2 jól formált láb,
2 kar,
2 tejtartó,
2 mámoros szem,
1 szõrrel koszorúzott tepsi;

Elkészítés:
Nézzunk bele mélyen a szemekbe és gyöngéden válasszuk szét a lábakat. Dagasszuk a tejtartókat addig, amíg a tepsi jó csúszós lesz. Adjuk hozzá a banánt, majd dobjuk rá a mogyorókat. Paszírozzuk be az egészet addig, ameddig a banán elkrémesedik.
Mikor elkészültünk, mossuk meg a szerszámot, de a tepsit már ne nyaljuk ki. Ha a kuglóf a tepsiben véletlenül elkezd puffadni, legjobb ha meglépünk a városból.

Megj: ajánlott hátúlról kezdeni, így ha elb@szod, kezdheted előlről.

Forrás: Valahonnan a netről :))))

Kukorica liszt és rizs liszt

Végre előkaptam anyu régi nagy darálóját és jó sok időre való tartalékot készítettem ezen két féle "lisztből". A kukorica liszt néhány kínai kajába illetve a hamarosan elkészítendő mexikói lepényembe kell, a rizsliszt még nem tudom mire, de ugye jó ha van_

Kukoricás Tortilla

Már rég szeretnék készíteni kukoricás tortillát, olyan "igazi mexikóit", és valahol nem találtam a receptet. Ezért úgy képzeltem el, hogy a "hagyományos" lepényt veszem alapul, amilyent már készítettem és amihez nagyon hasonlót nálunk felénk "lipia" vagy arab kenyér, de még inkább libáni kenyér néven lehet kapni a nagyobb boltokban, csak épp liszt helyett málélisztet használok.

Igen ám de a máléliszt az inkább málé dara, és nem liszt, ezért pályálztam az anyuci nagy kávédarálója segítségére, amivel igazi lisztet tudjak készíteni  a málélisztből.  Ezt elnevezném kukorica lisztnek és ebből készíteném a kukoricás tortillát.

Erre ma receptre bukkantam Cuccos Boszikonyháján, ez meg igazolta a "feltételezésemet" miszerint a lapotyák elkészítési módja történetesen jó lesz kukoricás lepényt készíteni is... :D

Ime Cuccos  kukorica lepény receptje:

Kukoricás tortilla

Na elhúztam lenyúlni egy fél kiló málélisztet anyu készletéből, majd megdarálom lisztté...

Mindig is mondtam, hogy jó ha az embernek falun vannak rokonai :D

U.I... milyen érdekes hogy a "mexikói tortilla" eddigi információim szerint ezekre a palacsintákra emlékeztető lepényeket jelenti, míg a spanyol tortilla az egy féle fajta krumplis rántottára emlékeztet...

Kép -íz kapcsolat

Ma nagyon furcsa gasztrókullináris élményben volt részem. Nézelődtem a receptek között és felbuzdulva az Ausztriában hallgatott rádióadáson (mindent megértettem amit ott habogtak hebegtek) német oldalon nézelődtem. Persze lehiggadt a fellángolásom egy csöppet mert rájöttem, hogy nem értem mi van a receptben és lusta voltam lefordítani a guglival... így maradt az élmény ami rám tőrt a képet nézegetve...

[caption id="attachment_2196" align="aligncenter" width="490" caption="Foto: lustaufgenuss.de"][/caption]

Nagyon furcsa... érzem az ízt a fejemben és nem tudok rájönni, hol éreztem ezt az ízt. Vajon én sütöttem valamit? Egyszer vettem valami "palacsinta lapok" névre keresztelt fagyasztott lapot és abból mintha készítettem volna valamit... vagy mégsem?  Nem tudom és nagyon bosszant, mert az ízt szinte érzem a nyelvemmel, de nem tudom eldönteni mi is lehet. Ha netán véletlen rábukkanok valahol akkor tudni fogom, de ha nem akkor nagy kár ....

Receptlesen

Valami spanyol recepteket kerestem, mert elhatároztam, hogy ugye biza titokba megtanulok egy két Spanyol receptet oszt lesz ott csodálkozás amikor  finomabbra készítem el őket mint a spanyolok :D

Így nekiálltam keresgélni "spanyol receptek" után és már az első blogon elakadt a szemem szám és legszívesebben rohantam volna a boltba, listával, vásárolni és nekiállni főzőcskézni.

Macikonyháján érdemes körülnézni mert olyan hű de irgumburgum vagány dolgok vannak ott, hogy jaj csak na!

Lejegyzem azokat a recepteket, amelyeket jobban megnézegettem...és amelyek hamarosan sorra kerülnek.

Krumplis pogácsa

Kandírozott gyömbér és gyömbéres keksz

Csíkos, rózsaszín málnás torta

és végre a SPANYOL RECEPTEK :D

Van itt minden... Turon, húsgombóc mandula mártásban stb stb stb...

és egy bónusz recept a Török Pide :D juj juj alig várom, hogy megint nekifogjak főzni.

Créme brulee

Hozzávalók 6 személyre: 12 tojás sárgája, 1/2 l tej, 1/2 l tejszín, 20 dkg cukor, 2 dkg orölt fahéj
Elkészítés: A tojások sárgáját a cukorral és a fahéjjal kikeverjük, majd állandóan kevergetve felöntjük a felforralt tej és tejszín keverékével. Az egészet átszűrjük, és tűzálló tálakban vagy cserépedényekben vízgőzön 100-120 fokon átgőzöljük. A kész krémet a tálkákban lehűtjük, és tálalásig hűtőszekrényben tároljuk. Közvetlenül a tálalás előtt a kristálycukrot a krém felszínén egyenletesen elosztjuk, és rápirítjuk. Az ideális eszköz erre a konyhai hegesztőpisztoly, ha nincs otthon ilyesmi, akkor a cukrozás előtt két percre tegyük a tálkákat a mélyhűtőbe, majd a cukrot a krémre szórva rakjuk be a tálkákat felülről grillezni tudó sütőbe, és a legnagyobb lángon égessük rá a cukrot.
Jó tanács: Ha a fenti megoldás sem megvalósítható, akkor egy külön edényben olvasszuk fel a kristálycukrot, és így öntsünk a tetejére égetett cukormázat.

Narancs lekvár

Na ma kitaláltam, hogy az általam készített narancslekvár az élet metaforája tulajdonképpen... édes keserű!

Nem tettem nagyon sok cukrot bele, úgy fél kilót, de a narancs maga is édes volt.

Aszongya, hogy 4 vastag héjú narancs, 4 vékony héjú narancs, 3 citrom fél kiló cukor és menet közben adagoltam hozzá vizet, szemre ész nélkül, ahogy fogyott, kb liter-másfel litert.

A vastag héjú narancsok héját megreszeltem, majd a fehéret lepucoltam és igyekeztem a belső hártyát is leszedni. A vékony héjú narancsokat jól megmostam és nagyon vékonyra szeleteltem és a "mixbe" dobtam. Héjastól persze.

A cukrot nagyrészt szemre ész nélkül "mértem le", vagyis zúdítottam be a narancsok közé.

Elég sokat főztem, amíg egyszer éreztem, hogy NA. 4 borkán lett belőle, 2 kicsi, 1 közepes és 1 nagy.

Hja és édes keserű lett... ahogyan szeretem. Az még kérdéses, hogy megszilárdul-e valamennyire vagy olyan cseppfolyósabb marad mint amilyen most melegen  :D

Gondolkodom...

Narancslekvár készítés közben elkezdtem gondolkozni és rájöttem, kicsit se vagyok normális :D Na szerencsére ezt a világ legjobb dolgaként fogom fel, annak ellenére, hogy néha megütköznek rajtam a "többiek". A "normálisok". Na jobbanmondva a "normálisabbak". Mert ugye ki normális a mai dilis világban ?

Na a nemnormálisságaim közül most csak azzal foglalkozok egy picit ahogyan én szeretek főzni... Sokáig azt hittem NEM szeretek főzni, sőt évekig ebben ringattam magam, aztán rájöttem, hogy a hagyományos "így kell ezt csinálni" szabályok betartása az ami unalmassá teszi számomra a főzést mint műveletet. Sokszor az előkészületek untatnak legjobban... krumplit megpucolni... meg társai, na meg az uto-munkák... elmosogatni mindent.  Amúgy a "kreációs" részt kimondottan élveztem (volna) ha nem nem lett volna ugye az elő meg az utó...

Tudom, hogy sokan vannak még így, nem egy barátnőm főz így, bár az ő főztjeik gyakran finomabbak mint az enyémek. Egyik másik ügyes kis tündér módjára pakolja az összetevőket az edénybe, térül fordul és ínycsiklandozó kaját varázsol elő.  Nekem azért elég gyakran vannak majdhogynem ehetetlen kísérleti kajáim...

A hagyományos receptek betartásával az a gondom, hogy néha úgy tűnik igencsak elbonyolítják az egészet. Amolyan "tedd a kanalat a kanta alá" típusú utasítások esetén mindig megkérdem, hogy miért? Ha ésszel felfogható választ kapok... akkor talán egyik esetben megpróbálom odateszem, másikban nem... lássuk mi történik. És nagyon gyakran a "fonák" megoldás is ugyanúgy működik.  Olyan mint a nagyanyám tanácsa miszerint a majonézt csak egy irányba szabad kavarni... Aham, na ez mindig arra késztetett, hogy összevissza kavarjam a majonézt és láss csodát soha nem ment össze... kivétel mikor majonéz keverés közben épp méláztam és túl sok olajat öntöttem bele egyszerre...

Narancs

Spanyolországban annyi a narancs mint... nagyon sok.  Vannak olyan narancs mezők amelyek elhagyatottak, mert nincs kereslet arra a fajta narancsra, jóformán ott rohad a fán. Ettünk olyan narancsot amire azt mondták a kutyának se kell az a fajta és olyan finom volt, hogy a lábam  is megremegett tőle. De az idén nem kell senkinek.

Egyszer kétszer autókázás közben megkívántuk a narancsot és szedtünk egy két maroknyira valót. Soha senkit ez nem érdekelt, olyan volt mintha itt leszakítana az ember egy almát a fáról mikor elmegy mellette.

Ami nekem furcsa volt, hogy szinte csak gyümölcsként, és narancslét facsarnak belőle, máshogyan aligha használják. Legalábbis azok akiknél jártunk. Nekem ahogy narancsot láttam eszembe jutott milyen lenne eltéve savanyúságnak, tortába joghurttal, lekvárnak, vagy akár valami sült mellé különleges öntetnek. Mikor ezen kérdéseimet feltettem a háziasszonynak csak nézett rám fura tágra nyílt szemekkel, hogy ki hallott még ekkora butaságot, hogy narancsból savanyúság?

De miért ne lehetne? Nem ecetes uborka, hanem ecetes narancs... Vagy vegyesen eltéve egy narancs szelet vagy minek nevezzem egy uborka? Vagy káposztával vagy bármivel... miért is ne lehetne kombinálni a dolgokat? Legalább egy két próbát megér!!!

Na nekiálltam narancs lekvárt készíteni :D
Úgy olvastam egy két receptet de valahol túl macerásak voltak, gondoltam kipróbálom az egyszerű lekvárfőzési technikámat. Ha jól sikerül akkor nyertem :D Ha nem akkor tudni fogom: ÍGY biza nem lehet narancslekvárt készíteni!

Hamarosan beszámolók az "ÍGY'-ről :D

Nah ideje egy kis beszámolónak...

Pénteken dél fele indultunk útnak.   Úgy egyeztünk meg, hogy egy közeli faluban találkozunk, majd ott bevásárolunk, onnan a szüleimhez kocsikázunk, majd otthagyom a kocsit és megyünk világgá, ez volt a legkézenfekvőbb. A spanyolországi barátnak egy tábla szalonnát kellett beszereznem, így kissé késésben voltam. Az egész nagy utazás azzal kezdődött, hogy közvetlen mögöttem szállt le az autópályáról és mint mesélte éppen azon aggódott, hogy...elkésett és mivel fogom levágni a nyakát.

Miután falura megérkeztünk még a szendvicskészítés, csomagolás hátra volt. Addig addig ügyeskedtünk, amíg csak itthon hagytunk valamit :D Méghozzá a kávét! Ja és reggel elrohantam pogácsát vásárolni. Még jó, ugyanis azzal volt csak elég az étel. :D Hosszú az a 3000 kilométer!

Szóval végre elindultunk. Váradon ittunk még egy kávét, vettünk a GPS-nek tartót, mert az nem volt, oszt onnan fel az autópályára és átrohantunk Magyarországon.

Kipróbáltam a kocsit... mentem 170-el, de ezt épp csak elértem. Nem tetszett, valahogy nekem túl sok volt, annak ellenére, hogy szeretem a sebességet. A 120-130 volt az ami végül bejött. Na jó, vagy kétszer belefeledkeztem a kormányozásba, és a GPS kommentálása hozott vissza a földre... azonnal belepofázott amint áthaladtuk a szabályos sebességet :D Ő volt a negyedik utas a kocsiban. A harmadik ugyanis a kocsi egér volt.



Úgy terveztük menet autópályán "leszaladjuk" a távolságot, visszafele jövet meg országutakon fogunk haladni. Már csak azért is, hogy valamit lássunk. Olaszországba érve gondoltunk egyet és nagyot... lemásztunk az autópályáról... a fene gondolta, hogy az a fránya gépées elvisz minket szép de baromira nem a célnak megfelelő helyekre??? Mert mi biztos nem számítottunk arra, hogy felmegyünk kb 2300 méterre, tél kellős közepén úgy, hogy MELEG ORSZÁGOKBA igyekeztünk! Ugye...

Na de mikor már egy jó ideig mentünk a szerpentineken felfele, aztán megint mentünk és megint... és eljutottunk olyan helyekre, ahol a madár is ritkán jár, meg mi voltunk és az utat pucoló kocsi...és ráadásul a benzin is rohamosan fogyott... megkerestük az első autópályára vezető utat, előtte sikeresen tankoltunk és meg se álltunk végig :))) Innen csak autópályákon haladtunk...



Az igazság az, hogy arrafele remekül mentünk, nagyon jól haladtunk, és még a félnapos kitérővel is iszonyat hamar megérkeztünk. Vasárnap reggelre célhoz értünk! Ha nem tesszük meg a kitérőt, már szombat este ott vagyunk. Mert aludtunk is csupán abból a célból, hogy ha már ilyen felértünk egypár kép is készüljön.

Spanyolroszágba megérkezve kedves vendéglátóink vetett ággyal fogadtak, nem is tudom ha ettünk valamit vagy sem, de az tuti, hogy zuhany után ágynak estünk és alvás következett.

A család akinél laktunk innen ment ki, beszédgondok nem voltak, ellenben a kisfiú megtanított kész szóra :D Camión Azul. Ez az apukája teherautója, ami történetesen kék és amivel fog ő vinni engem is kirándulni, de csak akkor ha nagy lesz. :D Érdekes módon a kamion nem kék volt, hanem mindig azul.

Vasárnap este kitettek magukért, és mindenféle tengeri herkentyűt varázsoltak az asztalra....Polipot, langusztát, kagylót, és ráklábat rántva.



Valahol nem ismertem magamra, mert régebben elszaladtam volna kilométerekre, ha ilyen szépséget látok.. Nos bevallom akármennyire is a szemem végül el tudta fogadni tálalás után, megkóstoltam de valahol nem jött be nekem a polip.

[caption id="attachment_2173" align="alignnone" width="600" caption="Polip,rákláb és valami préslet csírkehús a gyengébbeknek"][/caption]

Szerencsére tengernyi gyümölcs volt, ha már a tenger gyümölcsei nem nagyon jöttek be nekem. Mindent igyekeztem megkóstolni amit elém raktak! Megpróbáltam, de a kagylót nem tudtam a számhoz emelni, a polipot megkóstoltam majd negyed falat után köszi de nem kérek volt, a rákláb az valamennyire bejött és amit meg tudtam enni az a langusztini volt... Igaz csak akkor ha hercegnő módra valaki megpucolta nekem.

A kagylókkal sehogy se tudtam kiegyezni... Egy icike picike húsnak kinéző falatot megpróbáltam, de éreztem, hogy nem játék mert rosszul leszek tőle. És igazából csak a gondolat miatt, hogy ezeknek ott van minden belső szervük.

[caption id="attachment_2175" align="alignnone" width="600" caption="brrr na ezt nem tudtam megenni..."][/caption]

[caption id="attachment_2176" align="alignnone" width="600" caption="Langusztinik "][/caption]

A langusztinik, languszták vagy mi a szösz már ízre kellemesek voltak, kis petrezselymes, citromos fokhagymás turmixolt izével meg még jobb, ellenben a kis állatkáknak nem tudtam letépni a fejét, meg a farkát, és a lábacskák leszedése, valamit a pikkelyszerű hátán levő akármi is borzongással töltött el.

Mivel nekem első "encounter" (találkozásom) volt ilyenfélékkel még segítettek rajtam :D És jókat nevettek, mert megpróbáltam de ahogy nézett a szemeivel majdhogynem megsimogattam őket.



Na egyelőre ennyi... A tengeri herkentyűk, aka tenger gyümölcsei kb ennyi volt, ja persze a languszták felbukkantak több ételbe, a citrom mindenütt ott volt ahol a hal is, és hazai ízeket is kaptunk, valahogy azok barátságosabbak voltak :D a kezdeti "sokk" után

Sonkás sajtos pulykamell tekercs

Egy receptet leltem és tudtam, hogy karácsonyra lesz itthon pulyka. És lőn.A pulykamell meg több volt mint 7 kg. Ebből bőven jutott nekem kísérletezgetni nem standard ételeket is. Hát majd egy kilónyi  mellehúsból készítettem el az ételt, és meglepően finom lett. A receptet persze nem tartottam be teljességében.

S akkor a hozzávalók:

• kb 1 kiló pulykamell, vékony szeletek formájában


• mozzarella sajt, 200-250g


• reszelt sajt, kissé kesernyés 100g


• oregano és egyéb fűszerek


• pácolt füstölt sonka, olyan hajszálvékonyra vágva géppel


• bacon szalonna


• fokhagyma

amit én pluszba tettem bele az volt: narancs

Elkészítése: kipotyoltam a húst,  és a szeleteket szépen elhelyeztem egy nylon fóliára.  Már csak az egyszerű feltekerhetőség kedvéért. Ezután megsóztam, borsóztam, fűszereztem a húst, előbb a pácolt sonkát majd a a mozzarella szeleteket helyeztem a húsra, megszórtam oreganoval az egészet, illetve a reszelt sajtot is rászórtam. Ezután feltekertem a  húst, a tetejére helyeztem a bacon szalonna szeleteket,  megkötöztem a tekercset, nehogy elszaladjon :D és a tepsibe helyeztem.

Kicsit hibáztam, mert sütőpapírra raktam, ezt nem kellett volna, legközelebb kimarad.

Ezután jött egy kis változatosság, 2 kisebb narancsot meghámoztam,  a narancs szeleteket elszórtam a tepsibe meg a tekercseken, illetve 2 másik narancsot kifacsartam a tepsibe, kis olajat is öntöttem és kevés vízzel is felöntöttem az egészet. Alufóliával takartam le,  majd forró sütőbe helyeztem. Mikor majdnem kész volt, levettem a fóliát és hagytam amíg pirossra sül.

Nagyon finom lett.  Hidegen és melegen is nagyon finom lett.

Bejglee

Olyan bejglit sütöttem, hogy csak na. Bevallom azt hiszem soha nem gondoltam arra, hogy én valaha bejglit fogok sütni. Na de hogy élvezzem is a műveletet ez még jobban "kiborított".

Az történt, hogy anyum a kezembe nyomott egy receptet, hogy na készítsd el ezt a bejglit. Kérdeztem, hogy mit? Hogy? Mivan? Tessék? De már neki is kezdtem olvasni és rájöttem nem nagy ügy, slusz passz összegyúrtam a tésztát, elkészítettem a tölteléket és bevallom életemben nem ettem ennyire finom bejglit. Most már nem tudom, hogy azért mert én készítettem vagy nagyon éhes voltam amikor megkóstoltam... de tényleg nagyon finomra sikerült :D

Ime a recept:

Hozzávalók 4 rúdhoz (2 mákos, 2 diós)

Az élesztős tésztához:

• 1,5 dl tejfől


• 20g élesztő


• 1 tojás és 2 a kenéshez


• 500 g finomliszt


• 250 g vaj vagy margarin


• 50 gram porcukor


• 1 csipet só

A töltelékhez:

• 100 g mazsola


• 6 cl rum


• 1/2 vanília rúd


• 200+200g porcukor


• 1/2 dl tej


• 100g darált dió+100 g darabosra vágott dió


• 200g darált mák


• 1 citrom

Elkészítése:

A recept azt ajánlja, hogy a tésztát lehetőleg előző este készítsük el. Nos nem így tettem, és így is jól sikerült.  A tejfölt meglangyosítjuk, elkeverjük az apróra tördelt élesztővel és 1 tojással. Elmorzsoljuk a lisztben a vajat/margarint, a tetejét megszórjuk porcukorral és a sóval, hozzáadjuk az élesztős tejfölt, összegyúrjuk , 4 cipót formálunk belőle, fóliába csomagoljuk, másnapig a hűtőben pihentetjük.

Én... tejfölből egy kanálnyival kevesebbet tettem, mert nem lettem volna én ha nem másképp csinálom, és helyette egy fél deci tejben oldottam fel az élesztőt és hagytam amíg kicsit felfut, majd ezután kevertem össze mindent ami a tésztához való és gyúrtam jól össze. Ezután nem osztottam cipókra, hanem úgy egyben hagytam állni vagy 2 órát, majd mivel más dolgom akad még vagy kettőt a hűtőben tartottam.

A mazsolát forró vízzel leöblítjük, lecsepegtetjük, meglocsoljuk a rummal és fél órát állni hagyjuk. Vanília rúd helyett 2 zacskó vaníliás cukrot használtam és a 200 g cukorral meg a tejjel összekevertem, felforraltam, majd hozzáadtam a darált diót is. Amit ugye megint nem a recept szerint 100+100 hanem 200 darált és kész volt amit használtam.  Kevés PrezLee-t prézlit is adtam hozzá. Persze a töltelék egy picit keményebb lett, így a rummot is beleöntöttem amit azelőtt a mazsolára tettem. A receptben ezt nem írta de hát az ember kitalál valamit ha azelőtt kicsit elbaltázta a dolgokat.

Folytassam csak a receptet: a máktöltelékhez 1 dl vízzel összeforraljuk a maradék 200g porcukrot, beleszórjuk a mákot. Lehúzzuk a tűzről, elkeverjük a citrom reszelt héjával és az átszűrt levével. Fedő alatt 10 percig pihentetjük, aztán fedő nélkül hagyjuk kihűlni. Itt is alkalmaztam egy két sajátosságot, mert másképp sérül az érzékeny lelkem... belecsavartam a citromot és a húsából is kapartam bele egy adagot. Végül is ... rossz nem lehet és miért ne tettem volna?

Ezután a tésztát négybe vágtam, egyenként téglalap szerűekre nyújtottam,a kenéshez való  két tojást különválasztottam (fehérjét a sárgától), persze itt egy baklővést is elkövettem, mert egyik tálba tettem egy sárgát, mellé a  másik fehéret löttyintettem be hirtelen, de még szétszedhetőek voltak... és megkenegettem a fehérjével belül, majd elosztottam félbe a dió tölteléket és igyekeztem elkenegetni a lapon, majd feltekertem és tepsibe helyeztem. Ezután a tetejét megkentem tojásfehérjével, kicsit hagytam pihenni, majd tojás sárgával is. Ezután tettem a sütőbe, amit nagy ügyesen az első adagnál elfelejtettem felhúzni a tüzet. Ezért az első 2 tekercs kicsit szétlapult. De attól függetlenül nagyon finom lett.

Ja! Nem elfelejteni jól megszurkálni a tekercseket mielőtt sütésre kerül a sor, mert másképp kihasadhat.

Az első kép a szebbre sikeredett mákos bejgli a másik a kicsit ellaposodott de nagyon fincsi diós bejgli.





U.I. Mivel első bejglik, őket illeti meg  a dicsőség, hogy a bejglee nevet viselik.

Tengeri herkentyuk

Nincsenek ekezeteim...

Errol majd hosszu beszamolo lesz, csak roviden annyi... megkostoltam a tintahalat, sutve, fokhagymaval.. nem izlett, foleg azert mert sokkal kemenyebb volt ragas szempontjabol mint amire en szamitottam... aztan megkostoltam a polip labat fove fokhagymaval, rak labat rantva, valami krumpli bogyokat es kis rakocskakat amelyek engem neztek az edenybol. Persze ezeknek ki kellett torni a nyakukat, es leszedni az akarmit, ezt nem tudtam megcsinalni de mikor megpucoltak nekem ezt a csufsagot akkor megettem.

Nagyon finom volt ellenben a fokhagyma, petrezselyem, citrom es kis olajjal osszeturmixolt szosz. 

Meg jelentkezem :D

Igazi olasz spagetti

Ezt "húzták el" ma az orrom előtt.  Valamikor jövő hétre igérték.Hogy na mit szólsz hozzá mit intéztem :D igazi olasz spagettit!! Maradt minden szám tátva :D az ám biza :D

A csúcs, az igazi csúcs az, hogy mindezt OLASZORSZÁGBAN fogom megenni és ... igazi helybéli vérbeli olasz menyecske fogja elkészíteni!!! Na ??? NAAA??? Ugye mondom én... nagy dolog :D

Továbbá mindenféle izé meg tengeri herkentyű van kilátásba helyezve, miszerint "muszáj" megkóstolnom a polipot, mindenféle rákot és egyéb csúszómászót... illetve narancsot a narancsfáról és "by request" megyünk "lopni" olajfácskát illetve, ha kapok akkor babért is (természetesen lopok), meg néhány növénnyel megtöltöm a kocsit, és megígértem, hogy bármennyire is rossz legyen, de egy életem egy halálom az olajbogyót én megkóstolom nyersen. Aszongyák rémesen rossz... :D

Szalámi

Na én most biza elmondom! Jól megmondom a magamét irgum burgum!

Mostanság, úgy 3-4 alkalommal vásároltam egy féle fajta szalámit. Nincs meg a címkém, így nem akarok nevet mondani, meg amúgy is, szinte minden romániai szalámira érvényes, persze tisztelet a kivételnek.

Szóval... egyszer vettem próba szerencse alapon, gondoltam ha nagyon nem tetszik van nekem egy ebem, megeszi ő, ha kicsit nem tetszik megsütőm elfogy. Direkt nem vettem sokat. Hazahoztam megkóstoltuk, meglepően finomnak bizonyult. És nem is volt drága.  Következő sopping turán, mikor ismét ebbe a boltba tévedtünk (éjféli bevásárlás volt megint, szóval nonstop a központban) vettem egy egész rúddal. Nagyon finom volt, egy hét alatt elfogyott... Még 2x vettem, most már nekibátorodva, mindig egy teljes ruddal. Kevesebb mint egy kiló, finom, nem éreztem, hogy tele lenne felesleges adalékokkal. Csak a "szükséges plussz" volt benne.

Erre megint vettem. Ugyanaz a szalámi,  "salam cu sunga taranesc" nem tudom ki gyártja. És hihetetlen de tele van görcsökkel, apró csontszerű "képződményekkel", ahogy jó magyarosan mondani szokásunk "zgarcsokkal". És elment a kedvem tőle.

Nem az első alkalom, hogy a "bevált" na ilyent vegyél mert ez remek termék nagyon röviddel ezen kijelentés után a lehető legrosszabb lett az adott kategóriából. Nem értem. Tényleg na. Mi a fránya bánatért nem tudják továbbá is megtartani azt a minimális igényességet? Legközelebb 2x  meggondolom, hogy vegyek-e és bízzak abban, hogy egy véletlen volt. De csak 1x fogom megtenni. Ha továbbra is tapasztalom, hogy rossz minősége, biztos nem veszem meg többet soha. És nemcsak az adott szalámit, hanem semmit attól a gyártótól!

Nagyon hamis pizza

Hajnali 4 óra van. Legalábbis az egyik órám azt mutatja. A másik szerint 4 óra négy perc. Van egy amelyik 5 óra 4 percet mutat... a többit figyelembe se veszem. Talán egy számtani középarányost kiszámolva megkapnám a tökéletesen pontos időt. De kinek van arra szüksége?  Jaj megint elkalandoztam.. kajáról akartam írni, látszik, hogy kapkodok megint. Szóval dolgozom dolgozom, de munka mellett enni is kell ugyebár. A maradék karfiol levest ma megettem. Van egy nagy káposztám de azt hiszem "donálom" anyunak (ajándékozom) ugyanis nem lesz mikor elkészítsem, vagy ha igen, mikor egyem meg? Majd kiderül...

Gyorsan leírom a nagyon hamis pizzám születésének történetét oszt megyek folytassam a munkát...

Szóval megéheztem, itten ni kora reggel Robbie Williams nótákat dudolgatva, dolgozva. Kikaptam egy "szelet"  arab kenyeret a hütőből, leterítettem valami szalámival (amiért reklamálni fogok mindjárt meg is teszem mert bosszant!) , befedtem sajt szeletekkel, egy percre a mikróba dugtam, majd valami ketchup akármivel meglöttyintettem a tetejét mikor észrevettem tyűűű de mennyire hasonlít a pizzához :D Ezért elneveztem Nagyon hamis pizzának. Még mindig jobban járt mint a Limpopoi pimpót szopó lágypopójú ponilopó pót pápuai puapó!

Tyű de rég nem írtam...

Készült közben még gyömbéres mustáros hús, de azt említettem, kukoricás csirkemell curryvel, esküvői kajadömping is volt, karfiol leves, valami szószban pácolt csirkecombok és még a csoda tudja mi minden.





Annyira tele voltam melóval meg egyéb dolgokkal, hogy nem jutott idő szépen összefoglalni az eseményeket. Jóformán végiggondolni sincs időm, hogy mik történnek, nemhogy hosszadalmasan írogatni róluk! :( Ej EJ.

Rakott krumpli v. 2

Nagyon megkívántam a rakott krumplit és mivel vendég is volt a háznál, hát gondoltam olyan rakott krumplit készítek hogy hátast dob az illető :D És lám lám  éppen hátast nem dobott de 2x vett és nem győzte kifejezni, hogy mennyire ízlik neki. Kezdetben vala ugye a hagyományos rakott krumpli: krumpli, tojás, tejfől és egy kis PrezLee, pardon prézli. De ez unalmas és kicsit megkavarni az ízeket soha sem árt. Hát akkor kibontottam egy ananász konzervet, illetve valami sonkát meg kájzert. Tehettem volna bele kukoricát is, zöldborsót is vagy akármiféle fözött zöldséget de nem volt épp kéznél és lusta voltam vásárolni menni.

Rétegezve összeállítottam és hogy még véletlen se legyen túl száraz nemcsak egy nagyobbacska pohár tejfőlt pakoltam a rétegek közé és a tetejére, hanem egy kis joghurtot vízzel felhígítottam és azzal is nyakon öntöttem. Fűszerezés egyszerű, só bors és egy kicsi vegeta is. Mindezt be a sütőbe pár percre :D

Következik a csirkehúsos, kukoricás rakott krumpli :D

Szendvics túlzás

Ma olyan napom volt, hogy minden jót bele akartam tuszkolni egyetlen szendvicsbe. Gondoltam próba szerencse, lehet felfedezem a világ legfinomabb szendvicsét szabadalmaztatom, gazdag leszek, államot alapítok, ahol nem lesz TVA ... vagy ÁFA.

Na végül félúton leálltam, ugyanis ha ennyi sok mindent pakolok egy szendvicskébe akkor hol lesz itt a nyereség...? De azért bevallom igazán különleges ízkombinációra bukkantam. Kár, hogy ritkán lehet megismételni mert 2 az összetevők közül ingencsak ritka vendég a háznál.

Az egyik a Nasal sajt a másik a Hamon nevű valami füstőlt hús amit egyenesen Spanyolországból hoztak!

Így kezdődött a szendvics készítése:

egy réteg olyan arab kenyér, erre szépen lefektetve két szelet Hamon, majd egy réteg nasal sajt következett



erre réteg sonka :D meg egy másik réteg füstölt sajt és uborka. Mondtam én, hogy túlzásról van szó :D



ez az egész szépen össze lett hajtogatva és beletuszkolva a "szendvicsmékerbe", ahol pár rövidke perc alatt kicsit átforrósodott, megsült finomra.

Csodás izkombináció, annyi reklamálni való, hogy icipicit sós lett. Gondolom a 2 féle sonka a meleg hatására kicsit "kiengedte" magából a sót.

Nasal sajt

Vagy noszói  ahogy régebben mondani szoktuk volt.

Nos ez egy olyan sajt, ami szerintem egyike a legfinomabb sajtoknak a világon. Pardon :D Azok közül amit ettem. Ahogy mondani szokták boldogok a lelki szegények mert övék a mennyek országa, ugyanúgy a sajtanalfabéták mint én is milyen boldogok tudunk lenni egy kis különlegesebb sajttól.

Ennek a sajtnak a különlegességét akkor fedeztem fel, mikor a szekrény tetejére tettem és egy ideig ott felejtettem. Ráadásul nyár volt... meg meleg is. És 2-3 nap után a bűz forrása után kutatva leltem rá erre a sajtra. Persze olyan büdös volt, hogy azonnal ki akartam dobni, de nem tettem, majd kicsit megszoktam a szagát és kiváncsiságból megkóstoltam. Valami rémlett, hogy még anyukám mondta, hogy kell hagyni érni, na de ennyit??? És ilyenre? Nos azt nem.

És mikor a majdnem megolvadt nagyon büdös sajtot megkóstoltam.... hát megremegett a térdem is olyannyira finom volt.

Na most is megvettük a sajtot és a szekrény tetején "felejtettük". Mivel pár napot  hideg helyen ült, nem történt majd semmi. Végül a konyába hoztam és jó meleg helyen hagytam. Úgy jó másfél hét után lett az igazi :D NAAAAAGYON büdös és NAAAAAAGYON finom!!!